A szülői tanácsadásra, párterápiára vagy egyéni terápiára érkező pácienseimmel való közös munkánk során mindig előkerülő téma, hogy hogyan vesznek részt az életükben a szüleik.
Nem ritkák a határátlépések, a kellemetlen kötelező beszélgetések vagy éppen a kapcsolat hiánya. Nem könnyű gyerekből felnőtté válva kiegyensúlyozott kapcsolat kialakítása a szülőkkel. Az érzelmi, valamint gazdasági függés ennek mind-mind akadályozói… Egy terhelt szülő gyerek kapcsolat pedig felnőttkorban sem lesz felhőtlen, ha ezen tudatosan nem dolgozik legalább az egyik fél – megjegyzem a legtöbb esetben csak akkor érhető el pozitív változás ha mindkét fél egyformán tesz ezért .
Számtalan aspektusa van ennek a problematikának, de ebben az írásomban azzal az életszakasszal foglakozom, amikor biztosan felerősödnek a régen eltemetett konfliktusok, amikor rés keletkezik a pajzson, amikor minden korábbi sérelem, probléma felszínre kerül: ez nem más, mint a kisgyermek érkezése a családba, a szülővé, nagyszülővé válás.
A friss szülők gyakran arról panaszkodnak, hogy az érzelmi, fizikai támogatás helyett kritikát, bántást kapnak, gyakran követelőzés és a határok átlépése keseríti meg az újdonsült anyukák, apukák hétköznapjait.
De mit tehetünk szülőként? Már a baba érkezését megelőzően készülhetünk lelkileg és a gyakorlatban is ezekre a nehezebb helyzetekre?
Egyszerűen mondjuk el az érintett családtagoknak, hogy mit szeretnénk, le is írhatjuk, ez mindig egy jó támpontot ad.
Jelezzük azt is, hogy az igényeink változhatnak a gyermek érkezése után és kérjük legyenek megértőek ezzel kapcsolatban.
A kisgyermek érkezése a családba számos változást hoz, mint, ahogy már utaltam rá a szülők, nagyszülők kapcsolatában is gyakran felerősödnek a korábban eltemetett konfliktusok. Ahhoz, hogy ezt a problémát kezelni tudjuk, érdemes előre felkészülni és a soron következő tippeket és tanácsokat is figyelembe venni (Biringen et al., 2014; Apter, 2018):
- Kommunikáció és egyértelmű határok kijelölése: Fontos, hogy az újdonsült szülők már a baba érkezése előtt megbeszéljék a szüleikkel és nagyszüleikkel a várakozásaikat, és határokat húzzanak. Ez segít abban, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mi a szerepe és mit várhatnak el egymástól (Deave et al., 2008).
- Támogatás és segítség kérése: A szülőknek nem szégyen segítséget kérni a nagyszülőktől, de fontos, hogy ezt a szükségleteik és a határaik figyelembe vételével tegyé A nagyszülők által a szülők igényei szerint nyújtott segítség sokat javíthat a család közérzetén, és erősítheti a generációk közötti köteléket (Goodman, 2007).
- Az új szerepek elfogadása: A nagyszülőknek meg kell tanulniuk elfogadni az új szerepüket, és tiszteletben tartani a szülők döntését. A szülőknek pedig meg kell érteniük, hogy a nagyszülők tapasztalata és tudása értékes lehet, de a végén a döntés a saját kezükben van (Biringen et al., 2014).
- Konfliktuskezelés: Ha konfliktusok adódnak a szülők és a nagyszülők között, fontos, hogy nyugodtan és érzelmi intelligenciával kezeljék a helyzetet. A szülőknek érdemes kifejezniük az érzéseiket és a gondolataikat, és megpróbálni együttműködni a nagyszülőkkel a probléma megoldása érdekében (Apter, 2018).
- Szakmai segítség igénybevétele: Ha a családi konfliktusok kezelhetetlennek tűnnek, a szülőknek és a nagyszülőknek érdemes szakmai segítséget kérni, például családterápiát vagy mediációt, hogy együttműködőbb és harmonikusabb kapcsolatot alakíthassanak ki egymással (Walsh, 2016).
Ezekben a problémákban a pszichológus online is tud hatékonyan segítséget nyújtani a család minden érintett tagjának.
- Időt szakítani egymásra: A szülőknek és nagyszülőknek érdemes időt szakítani egymásra, hogy ápolják a kapcsolatukat és megvitassák a problémákat, mielőtt azok súlyosbodnának. Egy közös program, mint egy séta vagy egy családi ebéd, lehetőséget teremt arra, hogy a felek nyugodt körülmények között beszélgethessenek és megértsék egymás nézőpontját (Sarkadi et al., 2008).
- Tolerancia és rugalmasság: Fontos, hogy mind a szülők, mind a nagyszülők toleránsak és rugalmasak legyenek egymással szemben. A különböző generációk eltérő szokásokkal, hiedelmekkel és elvárásokkal rendelkeznek, így a kölcsönös tisztelet és megértés alapvető a zökkenőmentes kapcsolat kialakításához (Barnett et al., 2010).
- A gyermek körüli teendők megosztása: A szülőknek és nagyszülőknek érdemes megbeszélniük, hogyan oszthatják meg a gyermekkel kapcsolatos teendőket. A feladatok megosztása segíthet abban, hogy mindenki tisztában legyen a szerepével és a teendőivel, csökkentve ezzel a feszültséget a családban (Goldberg & Carlson, 2014).
Összefoglalva, a kisgyermek érkezése a családba különösen fontos időszak a szülők és nagyszülők közötti kapcsolat szempontjából. A fent említett tanácsok és módszerek alkalmazása elősegítheti a konfliktusok kezelését és a generációk közötti harmonikus kapcsolat kialakítását.
Ezeket a tanácsokat és módszereket alkalmazva a szülők és nagyszülők közötti kapcsolat erősödhet, és a kisgyermek érkezése a családba harmonikusabbá válhat.
A legfontosabb, hogy mindkét fél nyitott legyen a párbeszédre, tiszteletben tartsa egymás nézőpontját, és támogassa egymást a változások időszakában. A családi kapcsolatok ápolása és a konfliktusok kezelése idővel hozzájárul a család egészséges dinamikájához, amely pozitív hatással lehet a gyermek fejlődésére és jólétére.
Gaál-Soproni Anita
Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus
Források:
Apter, T. (2018). Grandparenting: New roles, relationships, and expectations. Family Relations, 67(2), 286-299.
Barnett, M. A., Scaramella, L. V., Neppl, T. K., Ontai, L. L., & Conger, R. D. (2010). Grandmother involvement as a protective factor for early childhood social adjustment. Journal of Family Psychology, 24(5), 635-645.
Biringen, Z., Altenhofen, S., Aberle, J., Baker, M., & Brosal, A. (2014). Emotional availability, attachment, and intervention in center-based child care for infants and toddlers. Development and Psychopathology, 26(2), 477-491.
Deave, T., Johnson, D., & Ingram, J. (2008). Transition to parenthood: the needs of parents in pregnancy and early parenthood. BMC Pregnancy and Childbirth, 8(1), 30.
Goldberg, A. E., & Carlson, M. J. (2014). Parents’ relationship quality and children’s behavior in stable married and cohabiting families. Journal of Marriage and Family, 76(4), 762-777.
Goodman, C. C. (2007). Intergenerational triads in grandparent-headed families. The Gerontologist, 47(5), 643-657.
Sarkadi, A., Kristiansson, R., Oberklaid, F., & Bremberg, S. (2008). Fathers’ involvement and children’s developmental outcomes: a systematic review of longitudinal studies. Acta Paediatrica, 97(2), 153-158.
Walsh, F. (2016). Strengthening Family Resilience. Guilford Publications.
