Arra gondoltam írok pár sort a kialakult helyzettel kapcsolatban. Pár hete ért véget számomra a gyermekágyi időszak, amikor először mentem boltba mérhetetlen szabadságot éreztem, de most valami nagyon hasonló veszi kezdetét holnaptól…
Tehát a 6 hetünk úgy telt, hogy én itthon voltam az újszülött kislányunkkal, és a 6 éves fiunkkal, az első héten még besegített anyukám, hogy a férjem tudjon dolgozni, de utána magunkra maradtunk, ahogyan ez most is lesz. Négyen itthon egy nagy családi házban, különböző igényekkel, eltérő ritmussal, temperamentummal, munkával. Szeretném megosztani nekünk mi segített a most bekövetkezett rendkívüli helyzethez hasonló a bevezetőben említett élethelyzetben – és kiegészíteném pár olyan ötlettel, ami még jól jöhet a következő hetekre.
Nyilván a két helyzet nem feleltethető meg egymásnak, hiszen mi egy kis csoda érkezése miatt vonultunk önkéntes karanténba, most viszont egy olyan helyzettel kell megküzdenünk, melyre azt hiszem senki nem volt felkészülve. A COVID – 19 vírus ellen próbálunk védekezni és ennek jelenleg a leghatékonyabb ellenszere a megelőzés, azaz, hogy otthon maradunk. Arról, hogy ne csavarodjunk be kiváló cikket olvashatunk a 24.hu-n Schell Gergely pszichológussal.
Azzal kapcsolatban hogyan kössük le gyermekeinket miközben mi magunk is otthon kell dolgozzunk, hogyan működjünk együtt velük Szél Dávid írt egy ötletekben gazdag bejegyzést Apapara blogján.
Deliága Éva gyermekpszichológus pedig konkrét tippeket is ad hogyan beszéljünk a gyermekeinknek a koronavírusról.
Ezen túl egy kedves kis foglalkoztatót találhatunk kisiskolás gyerekeknek a koronavírusról itt.
Pszichológiai elsősegélynyújtásról olvashatunk a traumaközpont oldalán egy átfogó cikket.
És ez csak néhány anyag a sok-sok segítő tartalomból, amik most igyekeznek a lelki életünket is megóvni.
Amiről én szeretnék szót ejteni az két felnőtt kapcsolata, akik egy nagyobb-vagy kisebb lakásba kénytelenek egymás mellett időt tölteni a nap minden percében. Otthonról kell dolgozni is, ami egy plusz stresszforrás.
Mi segítheti a párt/szülőpárt, abban, hogy olajozottabban, lelkileg kiegyensúlyozottabban átvészeljék ezt az időszakot, de talán az első pont éppen az, hogy ne akarjunk túl sokat. Ne most akarjuk megoldani a párkapcsolati vagy családi problémáinkat, éppen elég most mindazzal megküzdeni, ami a hírekből felénk áramlik.
Érdemes limitálni a hírolvasást, azt amiről hallottunk, olvastunk pedig megbeszélni a másikkal. Az, hogy beszélünk egymással a bennünk szorongást keltő hírekről már csökkenti a szorongást továbbá közelebb is vihet a másikhoz, főleg, ha még azt is meg tudjuk fogalmazni milyen érzéseket keltett bennünk egy-egy hír.
Szánjunk minden nap legalább 30 percet arra, hogy együtt megbeszéljük milyen érzések kavarognak bennünk a kialakult helyzettel kapcsolatban.
Fontosnak tartom kifejezni az érzéseket egymással kapcsolatban is. Ha valami zavar, ha a másik idegesít, ha úgy érezzük nem segít eleget, akkor ezt ne fojtsuk magunkba. Mindig azt mondom, hogy a férjemmel a mi kapcsolatunk erőssége ebben rejlik, jó érzés tudni, hogy mindig minden helyzetben kaphatok és adhatok visszajelzést neki, ami olykor vitákat is generálhat, de utána sokkal könnyebb megoldani együtt az adott helyzetet.
Tehát folyamatosan kommunikálni kell, nem szabad gyűjtögetni. Érdemes ennek minden nap egy meghatározott időpontot kijelölni: Amikor beszél valaki a problémáiról, érzéseiről, már pusztán attól másképp láthatja, hogy kimondta hangosan. Nem szabad akaratos elvárásokkal a másik felé fordulni, attól a másik is könnyen bezárkózik, mert nincs kedve a hisztit, kiabálást hallgatni. Célravezetőbb szelíden, elfogadóan kommunikálni. Jobb kérni, mint számonkérni; énközlésekkel elmondani, hogy én mit érzek, engem mi bánt, mi jelenti nekem a nehézséget. Ha valaki azt érzi, hogy elfogadják, szeretik, akkor nyitottabbá válik a kritikára is.
A legnagyobb nehézséggé az válik majd a következő időszakban a párok számára, hogy kiélesednek a lappangó problémák, legyen az egyéni, vagy párkapcsolati. Minden felnagyítódik, sokkal intenzívebben élik majd meg az emberek a hétköznapokat, mert sokkal több idő van magukkal foglalkozni, befelé fordulni.
Mint minden nehéz időszakból, ebből is rengeteget tanulhatunk, meríthetünk.
Egy krízis során a személyiségnek olyan elemei tárulhatnak fel, amelyek addig rejtve maradtak. Ha azonban van egy jó alap, akkor jöhetnek krízisek, a pár meg fogja tudni oldani a helyzetet, mert vissza tudnak nyúlni az alapokhoz. És ne felejtsünk el még egy nagyon elcsépeltnek tűnő dolgot, a szeretetet. Nem a szerelemről beszélek, hanem a szeretetről, ami segít rávenni őket, hogy a konfliktust feloldják.
De térjünk vissza a hétköznapokhoz, ahogyan az érzéseket úgy a házimunkát is meg kell osztani, hiszen azzal, hogy egész nap otthon vagyunk, otthon étkezünk stb., ezen teendők listája is gyarapszik. Érdemes összeszedni a szokásos feladatokat és ezeket felosztani egymás között: szedjük össze együtt a háztartási teendőket és írjuk fel egy papírra.
Alakítsunk ki együtt kereteket és szabályokat.
Kapcsolatainkban nagyon sokat jelentenek a hétköznapi rituálék. A rítus a kommunikáció szimbolikus formája, amely időről időre azonos módon játszódik le, ez jelzi az idő múlását, miközben képes a jelent, múltat és jövőt egyszerre megjeleníteni. Ilyenek a ritualizált napi események, rögzült interakciók, vagyis, hogy reggel felkelünk, együtt megreggelizünk, aztán elbúcsúzunk egymástól, elmegyünk dolgozni, a nap végén pedig újra találkozunk, újra kapcsolódunk egymáshoz. Ez a dinamika most teljesen felborul, hiszen reggel senki nem megy el, – maximum egymásra agyára – de ha ennek ellenére kialakítunk magunknak egy napirendet, az egyrészt biztonságot adhat, másrészt tudunk majd ismét készülni a „találkozásra”.
Ami nekem rendszeresen nehézséget okozott, hogy úgy éreztük mivel mind a ketten itthon vagyunk bármikor kapcsolódhatunk a másikhoz. De sajnos ezekből csak viták kerekedtek, mert az esetek nagy százalékában megakasztottuk a másikat valami fontos munkamenetben. Tartsuk tehát tiszteletben a határainkat (amiket előzetesen lefektetünk), még akkor is, ha fizikailag egy légtérbe kényszerülünk.
Azt gondolnánk ezzel a helyzettel csak nyerhetünk hiszen egy szerelmespár sülve-főve együtt szeretne lenni – igen, egy párkapcsolat első szakaszában (a szimbiotikus szakaszban) – de később nagyon is fontos a privát szféra. Készíthetünk arra is jól átlátható tervet ki mikor és hol tartózkodik a lakásban, mert együtt lenni jó, de az egész napos összezártság, az intim szféra hiánya további frusztrációhoz vezethet. Bátran mondjuk el a másiknak, ha egy kis magányra vágyunk.
Tartsuk tiszteletben a másikat, legyünk egymással empatikusak,
mert úgy ahogyan a személyiségünk is különbözik abban is mások vagyunk, hogy küzdünk meg a stresszes, bizonytalan helyzetekkel. Számos tényező befolyásolja mindezt, a temperamentum, az élettapasztalatokon túl, a közösen átélt pozitív és negatív élmények is segíthetik vagy hátráltathatják ezt az időszakot. Legyünk tudatosak, ha úgy érezzük a vitáink elharapóznak próbáljunk meg eltávolodni tőlük egy picit és nézzük meg miről is szól ez pontosan. Óriási a nyomás mindenkin napjainkban, a bizonytalanság pedig az egyik legnagyobb belső feszültséget keltő tényező. Valószínűleg ezek hatására bennünk felgyülemlő feszültséget éppen azokon fogjuk levezetni, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ez más időkben is jellemző. Próbáljunk meg egy-egy vita közepén ráeszmélni, hogy ez most nem a másiknak szól. Természetesen húzódhatnak mélyebb kapcsolati problémák a háttérben, de ennek megoldása nem az elkövetkező időszak feladata, persze, ha erre tényleg van idő (olyan, amikor csak és kizárólag egymásra tudunk figyelni) akkor ez is egy járható út. Érdemes beépíteni egy „varázsszót”, amiben előre megegyezünk, ha egy vita közepett érezzük, hogy nagyon rossz irányba haladunk.
Próbáljunk meg kedvesek lenni egymáshoz, humorral elütni a helyzeteket, ezzel is segítve a másiknak megküzdeni ezzel az érzelmileg is megterhelő helyzettel. Mutassuk ki egymásnak a szeretetünket, hiszen ebben az időszakban leginkább egymásra számíthatunk. Időről időre mondjuk el a másiknak mi az amiért hálásak vagyunk neki, mit kedvelünk benne nagyon.
Az hogy hogyan fordulunk a kedvesünk felé nagy mértékben függ attól mi hogyan érezzük magunkat. Ezért elengedhetetlenül fontos az öngondoskodás, ebbe beletartozik az énidő, amit addig sokkal könnyebb volt megteremteni, amíg ki tudtunk mozdulni, de a lakásban sem kivitelezhetetlen. Jógázzunk online órákra, vagy kuckózzunk be egy jó könyvvel (az olvasás egyébként bizonyítottan mélyíti az önismeretet és még stresszcsökkentő hatása is van), készítsünk magunknak egy forró fürdőt, bármilyen tevékenység segíthet ami csak és kizárólag rólunk szól, nekünk esik jól.
Ép testben ép lélek, figyeljünk arra, hogy továbbra se hanyagoljuk el magunkat, azért mert nem mozdulunk ki a lakásból mossunk hajat, öltözzünk fel, mozogjunk, fogyasszunk egészséges ételeket (kerüljük a lisztet és cukrot) … Annyit aludjunk, amennyire a szervezetünknek szüksége van (ne aludjuk át az egész napot például), ezek a rituálék testi és lelki egészségüket is szolgálják.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy ebben a kiélezett helyzetben a korábbi, aktuális pszichés problémák ismét előjöhetnek, rosszabbodhatnak. Ha ilyenről tudunk legyünk nagyon türelmesek magunkkal és a kedvesünkkel, kommunikáljuk felé min megyünk most keresztül és kérjük a segítségét. Amennyiben együtt nem tudunk megküzdeni a jelen helyzet által előhozott pszichés problémákkal érdemes pszichológus segítségét kérni, a legtöbb pszichológus ebben az időszakban online is vállal pácienseket.
És végül, de nem utolsó sorban, legyünk kreatívak és szervezzünk egymásnak otthoni programokat. Minőségi időt el lehet így is tölteni, a lényeg, hogy figyeljünk egymásra, a másik igényeire, érzéseire. A mai nap sok posztot és cikket elolvastam és nagyon tetszik, hogy sokan meglátják a pozitív oldalát annak, hogy a mozgásterünk lecsökkent, időnk jelentős részét otthon kell töltsük. Ha kellően tudatosak vagyunk akkor ez az együtt töltött minőségi idő is megnőhet, mivel nem kell utaznunk átlagosan napi 30-60 perc felszabadul az időnkből.
Ezekkel a módszerekkel megóvhatjuk saját magunkat és intim kapcsolatunkat is ebben a nehéz időszakban. Kívánok ehhez mindenkinek sok türelmet, kitartást, alázatot és szeretet!
Gaál-Soproni Anita
Klinikai szakpszichológus
