A krízishelyzetek és a személyes fejlődés

A krízisintervenció a veszteségek feldolgozásával, a gyász megélésével és a jövő felé való irányultsággal az új életcélok felépítésével foglalkozik. A kulcsfontosságú élmény minden egyes találkozásnál a gyász megélése és tudatosítása. A krízishelyzet során a terápia kezdeti szakasza mindig egy élethelyzet lezárását, feldolgozását jelenti, s ez a lelki állapot nagyon hasonlít a gyászhoz, melynek feldolgozása elengedhetetlen feltétele a jövőnek. Az örvénybe került ember képe nagyon jól ábrázolja ezt az állapotot. Ha rúgkapál és küzd ellene, akkor könnyen odaveszhet, ha hagyja magát az örvénybe belesodródni, lehet, hogy lekerül a mélyére, de a víz feldobja a felszínre. Krízishelyzetben fontos, hogy ráérezzünk a kliens egyéni ritmusára, mely nem más, mint a helyes arány a válsághelyzethez kötődő múlt megmunkálása, és a múlt élményvilágához kapcsolódó jövőkép átformálása között.
A veszteség nem más, mint a személy számára erős érzelmi töltettel rendelkező tárgyak, személyek, kapcsolatok elvesztése. A legfontosabb az, hogy a személy mennyire éli meg intenzívnek a veszteséget. Krízishelyzetek során olyan, eddig rendezetlen konfliktusok, elhallgatott feszültségek kerülnek felszínre, melyek terápiás intervenciót igényelnek. A jelentős veszteségeknek legalább három fajtája létezik: a fontos emberi viszonyokkal kapcsolatos veszteségek (válás szoros barátságok és más kapcsolatok felbomlása); saját önbecsülésünkkel kapcsolatos veszteségek (pl. a munkahely, vagy más szervezetekben, közösségekben, vagy a családban játszott szerepek elvesztése); illetve a victimizáció (amikor valaki bűncselekmény áldozata lesz, avagy egy természeti katasztrófa következtében elveszti otthonát vagy vagyonát). A váratlan helyzet rávilágít a kapcsolatokban, illetve saját önbecsülésünkkel kapcsolatos veszteségekre is, mintegy felkiáltó jelet téve az elakadásokra. És egyben kérdőjel is, hogy miért pont én?
A krízis kezdeti szakaszában előfordulhat, hogy saját magunkat hibáztatjuk, s elveszítjük a kontroll érzését a váratlan helyzet következtében, örvénybe kerülünk. A felszínre kerülést az értelmes összefüggések keresése jelentheti a nehéz vagy értelmetlennek látszó helyzetekben, mely nem más, mint a remény fenntartásának eszköze és része a veszteséggel való megküzdési stratégiáknak is.
Az események értelmezése enyhítheti a fájdalmat és a szenvedést. A feldolgozást megkönnyítő lépéseknek tekinthetjük az olyan eseményeket, mint például a másokkal való kapcsolatfelvétel, a kreatív munka végzése és a reménykedő attitűd. Kiemelten fontos a társas támogatottság énerősítő hatása, mely által bizalmasabban nyithatunk a környezet felé, s megerősítést találunk, nem vagyunk egyedül. Az emberek gyakran nehezen találják meg azt az értelmezést, amely számukra reményt adhat az életükben személyes kihívást jelentő vagy az elmúlással együtt járó veszteségek esetében. Fontos kérdésnek, s egyben a terápia vége fele való haladásnak tekintem, ha a kliens képes önmaga számára megfogalmazni, hogy miben is segített neki a negatív esemény, mi az, amit továbbvisz, mit tanul belőle.
Életünk folyamán állandóan újradefiniáljuk az eseményeknek tulajdonított jelentéseket, a sikeres terápiának tekintem azt, ha a kliensnek sikerül a negatív eseményt beleintegrálni az életébe, s megtalálni annak személyes üzenetét.
A krízishelyzetekben pont ez a konstruktív magatartás az egyik leghatékonyabb ellenszere lehet a depressziónak és a reményvesztésnek. Viktor Frankl szerint, „ha van miért élni, az ember bármilyen hogyant elvisel” A negatív események – egyáltalán nem meglepően – olyan ok-okozati láncolatot hoznak létre, amely a későbbi életünket nagymértékben befolyásolja. Egy olyan új helyzetet teremtenek, melyben újra kell értelmezni feltételezéseinket, s céljainkat, s a jövő felé orientálódni, a víz felszínére kerülni, s kijutni az örvényből.

Pethő Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük