Sokan kíváncsiak arra, hogy mi zajlik egy pszichológus fejében, amikor páciensével dolgozik.
A terápiás folyamat során a pszichológusnak számos tényezőt kell figyelembe vennie, és több mentális folyamat zajlik le egyszerre az agyában.

A következőkben megvizsgáljuk, hogy milyen elméleti keretek, érzelmek, gondolatok és stratégiák járhatnak a pszichológus fejében egy-egy terápia során.

 

Elméleti alapok a terápiában

A pszichológusok különböző elméleti keretekben dolgoznak, mint például a kognitív-viselkedésterápia, pszichoanalízis vagy a humanisztikus pszichológia… A terápia során alkalmazza ezen elméletek valamelyikének alapelveit és technikáit, hogy segítse a páciens fejlődését (Wampold, 2015).

A terápiás kapcsolat jelentősége

A pszichológusnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a terápiás kapcsolatot, amely a terápia sikerességének egyik kulcsfontosságú eleme. A pszichológus munkája során folyamatosan értékeli és alakítja a kapcsolatát kliensével, hogy fenntartsa a bizalmat, az empátiát és a nyitottságot.

 

Megértés: A páciens gondolatai és érzései

A pszichológus folyamatosan igyekszik megérteni a páciens gondolatait, érzéseit és viselkedését. Az ún. „mentalizáció” képességét használva képes feltérképezni a páciens belső világát, és elősegíteni a változás folyamatát (Bateman & Fonagy, 2012).

 

Érzelmek kezelése a terápiában

A pszichológusnak saját érzéseit is kezelnie kell a terápia során. Képesnek kell lennie arra, hogy érzelmileg jelen legyen és reagáljon a páciens érzéseire, miközben saját érzéseit és reakcióit is figyelemmel kell kísérnie és szabályoznia (Geller & Greenberg, 2012).

 

Stratégia és beavatkozások a terápiában

A pszichológus a terápia során különböző stratégiákat és beavatkozásokat alkalmaz, hogy elősegítse a
páciens fejlődését és változását. Ezek közé tartozhatnak a problémamegoldó technikák, a kognitív átstrukturálás, az érzelmi feldolgozás, a viselkedési kísérletek és a kapcsolati dinamikák feltárása. A pszichológus fejében gyakran több stratégia is felmerül egyszerre, és döntenie kell, hogy melyiket alkalmazza a legjobb eredmény érdekében.

 

Szupervízió és önismeret a pszichológus fejlődésében

A pszichológus praxisa során folyamatosan szemelőit tartja a szupervízió és az önismeret fontosságát.
A szupervízió lehetőséget nyújt számára, hogy a pácienseivel való munkáját áttekintse egy tapasztaltabb kollégával, ezáltal szakmai fejlődést érjen el, és szembenézzen saját érzéseivel és reakcióival (Bernard & Goodyear, 2014).

A Netterápia által ajánlott szakpszichológusok számára, havi egy kötelező szupervíziót biztosított.
Ezzel is segítve az online dolgozó szakemberek szakmai fejlődését, valamint munkájuk magas
színvonalát.

Az önismeret a pszichológus számára lehetővé teszi, hogy a személyes és szakmai fejlődését ösztönző módon dolgozzon saját érzéseivel és gondolataival (Rønnestad & Skovholt, 2013).

Összefoglalva: a pszichológus fejében egy terápia során számos mentális folyamat zajlik
egyszerre. Az elméleti keretek alkalmazása, a terápiás kapcsolat alakítása, a páciens gondolatainak
és érzéseinek megértése, a saját érzelmek kezelése, a stratégiák és beavatkozási módszerek közötti
döntés és annak alkalmazása, valamint a szakmai kontrolt biztosító szupervízió és önismeret mind
részei ennek a komplex folyamatnak.

Ahogy a terápiás folyamat halad előre, a pszichológusban – munkája során – megfogalmazódó gondolatok és az ezekhez kapcsolódó érzések állandóan változnak és fejlődnek. A fentiekben röviden bemutattuk a pszichológusokban zajló mentális folyamatokat és tényezőket, amelyek egy-egy terápia során fontosak. Ahogy a mondás tartja: “jó pap holtig tanul”, ezért fontos kiemelni, hogy a pszichológusok elsődleges felelőssége, hogy folyamatosan fejlesszék magukat és figyelembe vegyék a szakirodalomban megjelenő legújabb ismereteket, annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjanak pácienseikkel dolgozni.

Írta és szerkesztette:

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

Források:

Bateman, A., & Fonagy, P. (2012). Handbook of mentalizing in mental health practice. American
Psychiatric Publishing.
Beck, J. S. (2011). Cognitive behavior therapy: Basics and beyond (2nd ed.). Guilford Press.
Bernard, J. M., & Goodyear, R. K. (2014). Fundamentals of clinical supervision (5th ed.). Pearson.
Geller, S. M., & Greenberg, L. S. (2012). Therapeutic presence: A mindful approach to effective
therapy. American Psychological Association.
Greenberg, L. S. (2010). Emotion-focused therapy: A clinical synthesis. Focus, 8(1), 32-42.
Norcross, J. C., & Wampold, B. E. (2011). Evidence-based therapy relationships: Research conclusions
and clinical practices. Psychotherapy, 48(1), 98-102.
Rønnestad, M. H., & Skovholt, T. M. (2013). The developing practitioner: Growth and stagnation of
therapists and counselors. Routledge.
Wampold, B. E. (2015). How important are the common factors in psychotherapy? An update. World
Psychiatry, 14(3), 270-277.