Bowlby elméleti munkásságából kiindulva és Ainsworth eredményeinek fényében a ’70-es és ’80-as években megindult a felnőttkori kötődés vizsgálata. Nagyon sok kutató kezdett ugyanis felfigyelni arra, hogy a gyermekkorban kialakított kötődési stílus hatással van a felnőttkorban megfigyelhető és a közeli kapcsolatokra jellemző kötődéssel. (Rubenstein & Shaver, 1982; Shaver & Hazan, 1987; Weiss, 1973, id. Fraley & Shaver, 1999).
Cindy HAZAN és Phillip R. SHAVER több tanulmányukban (Hazan & Shaver, 1987; Shaver & Hazan, 1988; Shaver et al., 1988, id. Fraley & Shaver, 1999) magyarázták a gyermekkori és felnőttkori kötődés hasonlóságait és különbségeit, előbbit hangsúlyozva, mely azért lehetséges, mert Bowlby szerint a közeli kapcsolatokról alkotott reprezentációink ugyanazokon a belső modelleken (’internal working models’) alapszanak (Bowlby, 1985, id. Fraley & Shaver, 1999).
Vagyis a kisgyermek önmagáról és az anyjáról (vagy más gondozójáról) olyan működő modellt alkot, mellyel
1) megpróbálja bejósolni gondozója viselkedését,
2) annak viselkedéséhez igazítja saját cselekedeteit, és ami a legfontosabb:
3) ugyanez a modell fog később alapul szolgálni a felnőtt közeli kapcsolatokban (különösképpen a romantikus párkapcsolatokban) való működéshez.
Hazan és Shaver kihasználva a hasonlóságot elkezdték vizsgálni a felnőttek közötti romantikus kötődést, és Ainsworth kategóriáit használva felállították a felnőttek közti romantikus párkapcsolati kötődési stílusok első, 3 kategóriás modelljét. Munkásságuk inspirálóan hatott több más kutatóra is, akik kritikai észrevételeikkel tovább fejlesztették a modellt.
Nem sokkal később a kanadai Kim BARTHOLOMEW észrevette, hogy a Hazan és Shaver által használt elkerülő (’avoidant’) kategória két, valamelyest különböző viselkedést és feltehetően kötődési stílust takar. (Bartholomew, 1990, id. Bíró, 2002). Ezért ő egy négykategóriás modellt javasolt az alábbi kategóriákkal: biztonságos kötődés (’secure’); ambivalens kötődés (’anxious-ambivalent’, később: ’preoccupied’); félelelemteli kötődés (’fearful’); és elutasító kötődés (’dismissing’).
Hazan és Shaver kihasználva a hasonlóságot elkezdték vizsgálni a felnőttek közötti romantikus kötődést, és Ainsworth kategóriáit használva felállították a felnőttek közti romantikus párkapcsolati kötődési stílusok első, 3 kategóriás modelljét. Munkásságuk inspirálóan hatott több más kutatóra is, akik kritikai észrevételeikkel tovább fejlesztették a modellt.
Nem sokkal később a kanadai Kim BARTHOLOMEW észrevette, hogy a Hazan és Shaver által használt elkerülő (’avoidant’) kategória két, valamelyest különböző viselkedést és feltehetően kötődési stílust takar. A félelemteli-elkerülők (’fearful-avoidant) általában véve félelemmel viseltetnek a közeli, kötődéssel járó kapcsolatok iránt, mert tartanak a visszautasítástól és attól, hogy megsérülhetnek. Az elutasító-elkerülők (’dimissing-avoidant’) pedig azért alakítanak ilyen hozzáállást, mert ezzel akarják elkerülni, hogy függővé váljanak mástól; így védve függetlenségüket és autonómiájukat (Bartholomew, 1990, id. Bíró, 2002). Magas önértékelés jellemzi őket, szexuálisan asszertívek, magabiztosak. Intimitás elkerülésére törekszenek.
Bartholomew egy négykategóriás modellt javasolt az alábbi kategóriákkal: biztonságos kötődés (’secure’); ambivalens kötődés (’anxious-ambivalent’, később: ’preoccupied’); félelelemteli kötődés (’fearful’); és elutasító kötődés (’dismissing’).
A biztonságosan kötődő szexuális önértékelése magas, szexuálisan asszertív, de motivált az örömokozásra is. Úgy érzi, hogy a másik érzelmileg törődik vele és mélyebb intim kapcsolatra törekszik. Érzelmi közelség és nyíltság jellemzi. Több hosszú távú kapcsolatuk van, melyeket a bizalom jellemez. (Collins,Read 1990; Hazan 1994; Shaver 2004)
Az aggódó (szorongó-ambivalens) személyek sokat aggódnak a kapcsolatuk miatt. Kiszolgáltatottak mások értékelésének, a szexualitást a feszültség levezetésére használják. Vágynak az intimitásra, de sosem érzik, hogy igazán közel lennének a másikhoz. Összeolvadási vágy jellemzi őket. A szexualitáson keresztül érzik magukat értékesnek a partnerük szemében. Így a szexualitás egyben feszültségforrást is jelent.
Félelelemteli kötődéssel rendelkező személyekre jellemző, hogy obszesszívek, elégedetlenek, sok szakítás és a szenvedélyes szerelem jellemzi intim kapcsolataikat, valamint alacsony szexuális önbizalom és erős szorongás az elhagyástól, elutasítástól (pl. Hazan 1994,Collins, Read 1990, Tracy 2003).
Szorongó-Elkerülő személyek félnek hogy csalódnak, ha túl közel engednek magukhoz másokat. Problémát jelent számukra az intimitás. Kis szexuális aktivitással bírnak és alacsony szexuális önértékeléssel. Általában szorongók, félnek a kapcsolatoktól és a szexuális együttléttől, végső soron motiválatlanok az ilyen jellegű kapcsolatokra.
Később azt is kimutatták, hogy ez a négy kategória két faktor mentén tovább rendezhető, úgymint az „önmagunkról alkotott reprezentációk” (’model of Self’) és az „általánosított másikról alkotott reprezentáció” (’model of Other’). Ezeknek a reprezentációknak a milyensége, úgymint pozitív illetve negatív volta adná, két faktor esetén azt a négy lehetséges lineáris kombinációt, ami meghatározná a kategóriákat. (Bartholomew & Horowitz, 1991).
A kötődési stílusok kategoriális megközelítését később számos kritika érte.
Fraley, Waller (1998, id. Bíró, 2002) analízise kimutatta, hogy a kategoriális modell nem megfelelő a romantikus kapcsolatok változatainak tanulmányozására. Az adatok sokkal konzisztensebbek voltak egy dimenzionális modellel magyarázva, és azt mutatták, hogy például a biztonságos és elkerülő kötődési stílusok erősebb negatív korrelációt mutattak, mint a biztonságos és ambivalens stílusok. Vagyis mintha a biztonságos és az elkerülő stílus egy adott skála két végpontján helyezkedne el.
Brennan, Clark és Shaver (1998, id. Bíró, 2002) 320 önbeszámolós itemet adminisztrált különböző kérdőívekből. Analízisük azt tárta fel, hogy a romantikus kapcsolatokban található egyéni eltérések 2 dimenziós térbe rendezhetőek. Az első dimenzió, a „szorongás”, az elhagyástól való félelem és a visszautasítással és veszteséggel kapcsolatos érzékenység mértékére utal. Míg a második dimenzió, az „elkerülés”, arra vonatkozik, hogy a személy mennyire kényelmetlenül érzi magát intimitás, közelség és dependencia esetén.
Jelenlegi elképzelések
A legújabb elméleti megközelítések egyesítik az elmúlt évek kutatási eredményeit. Bartholomew modellje felfogható dimenzionális modellként, ha az eredeti két faktort (’model of self’ és ’model of other’) két dimenziónak vesszük. Továbbá, Brennan és Shaver dimenziói (’anxiety’ & ’avoidance’) megfeleltethetők Bartholomew két eredeti dimenziójának, és így egy teljesen komplex, de konceptuálisan átlátható modell keletkezik, melyet ma leginkább elfogadnak, és amelyre a később használatos mérőeszközök épülnek. Napjainkban már Bartholomew maga is amellett érvel, hogy a kötődési stílusokat dimenziókként vagy legalábbis prototípusokként kell megközelíteni, és nem tiszta kategóriákként.
Új kutatási területek
A kötődési stílusokat manapság igen sok más pszichológiai jelenséggel kapcsolatban is vizsgálják. Dutton és Nicholls (2005) például a családon belüli erőszak vizsgálatánál mutatták ki, hogy a kötődési stílus is egyike a meghatározó tényezőknek a jelenség kialakulásában. Fónagy (1999) hasonló következtetésre jutott a férfiak által nők sérelmére elkövetett erőszakos cselekedetek vizsgálatakor. Még egy érdekes kutatási terület: kimutatták, hogy egy párkapcsolat felbomlása utáni érzelmi és viselkedéses zavarok, úgymint: a volt partner utáni kémkedés (’stalking’), és a partnernek további, de kéretlen ostromolása, zaklatása és érzelmeinek feldúlása (’psychological abuse’) szintén visszavezethető a nem biztonságos kötődési stílusra (Dye & Davis, 2003).
Fenti kutatások közös jellemzője emellett, hogy mindegyik tanulmányban megemlítenek még egy pszichológiai konstruktumot, melyet szintén megvizsgáltak a feltett kérdésekkel kapcsolatban: ez a kontroll igény (’need to control’).
Dutton és Nicholls a következőket találták: a szorongó (’anxious’) kötődési stílus és a dühös/lobbanékony temperamentum (’angry temperament’) együttesen befolyásolják a partner kontrollálásának igényét, amely viszont jó bejóslója volt a kapcsolaton belüli agresszió használatának (Dutton és Nicholls, u.o). Dye és Davis pedig azt találták, hogy azok a vizsgálati személyeik, akiket gyerekkorukban szüleik sokat és keményen büntettek, és akik emiatt szorongó kötődést alakítottak ki, nagyobb kontroll igényről számoltak be, ha párjuk kontrollálásáról volt szó, és egy későbbi szakítás után nagyobb valószínűséggel zaklatták tovább ex-párjukat.
Záróggondolatok
A neoanalitikus mozgalom egy irányzata azt hangsúlyozza, hogy a személy („én”) aspektusa mindig hordozza a társas kapcsolatokat is: az egyén másokkal való viszonyával foglalkozik. Az én elsődleges feladatai a személy más személyekkel való kapcsolatának természetével és jellemzőivel kapcsolatosak.
A tárgykapcsolat elméletek képviselői a személyre (itt „tárgy”) irányuló kötelékkel foglalkoznak (Freud-nál ’megszállás’). Ők a másik személyhez való kötődés, mint alapvető énfunkciót állítják központba. Sokféle megközelítést találhatunk tehát a személyiségelméleteken belül is, de ami mindegyikben közös alapgondolat: 1) az a mintázat, ahogyan másokhoz kötődünk, kora gyermekkorban alakul ki.
2) ez a mintázat később újra és újra felbukkan és ismétlődik.
És hogy ez miért is fontos? Párkapcsolati, társkapcsolati problémáink gyökerei lehetnek ezek a mélyen rögzült mintázatok. Azonban ha ezt tudatosítjuk, a múlt feltárásával és megfelelő technikák segítségével van esélyünk javítani „elromlott” kötődési stílusainkon, hiszen nem hagyhatjuk, hogy mindig a múlt árnyékában éljünk.
– Netterapia –
Felhasznált irodalom:
BARTHOLOMEW, K. (1990). Adult avoidance of intimacy: An attachment perspective. Journal of Social and Personal Relationships, 7, 147-178.
BARTHOLOMEW, K., & Horowitz, L. M. (1991). Attachment styles among young adults: A test of a four category model. Journal of Personality and Social Psychology, 61, 226-244. Letöltve: 2008.11.10. http://www.sfu.ca/psyc/faculty/bartholomew/attachmentpub_files/bh1991.pdf
BARTHOLOMEW, K (2006) Self report measures of adult attachment Letöltve: 2008.11.10. http://www.sfu.ca/psyc/faculty/bartholomew/selfreports.htm
BÍRÓ V. (2002) Tanácsadó-kliens kapcsolat és a kötődési stílusok vizsgálata, szakdolgozat ELTE-BTK, Pszichológia Szak
CROWELL, J., FRALEY, R. C., & SHAVER, P. R. (1999). Measures of individual differences in adolescent and adult attachment. In J. Cassidy & P. R. Shaver (Eds.), Handbook of attachment: Theory, research, and clinical applications (pp. 434-465). New York: Guilford Press. Letöltve: 2005.12.20. http://www.geocities.com/research93/attach.htm
DYE M. L. & DAVIS K.E. (2003). Stalking and psychological abuse: Common factors and relationship specific characteristics. Violence & Victims, 18(2), 163-180. Letöltve: 2008.01.31. http://people.cas.sc.edu/daviske/dyedavisarticle.pdf
FÓNAGY P. (1999). Male perpetrators of violence against women: An attachment theory perspective. Journal of Applied Psychoanalytic Studies, 1, 7-27. Letöltve: 2008.11.11. http://psychematters.com/papers/fonagy5.htm
FRALEY, R. C., & SHAVER, P. R. (in press). Adult romantic attachment: Theoretical developments, emerging controversies, and unanswered questions. Review of General Psychology. Letöltve: 2007.03.10. http://www.geocities.com/research93/attach.htm
KÓSA É. (2001). A szociális fejlődés alapkérdései. In Oláh A., Bugán A. (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 259-319.
SONKIN, D.& DUTTON, D (2003). Treating assaultive men from an attachment perspective. In Dutton, Don and Sonkin, Daniel (eds). Intimate Violence: Contemporary Treatment Innovations. New York: Haworth Publishing. Copyright 2002. Letöltve: 2008.11.10. http://www.daniel-sonkin.com/attachment.htm
V. KOMLÓSI A. (2001). A személyiség értelmezései. In Oláh A., Bugán A. (szerk.) Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 329-412
