Dr. Google, a képzelt betegek specialistája

2023.04.26.

A Google sokféle kérdésben nyújt konkrét segítséget, információszerzésre kiválóan alkalmas. De vigyáznunk kell vele, mert néha többet árt, mint segít. Ha öndiagnosztizálásba kezdünk az interneten legyünk nagyon körültekintőek és óvatosak. Körülbelül 10 éve egy interjúban a cyberhondriáról beszélgettünk, ez a téma ma sem lehetne aktuálisabb, hiszen az újabb és újabb AI fejlesztések korában még egyszerűbben, gyorsabban kérhetünk segítséget online pszichológusonktól, doktorunktól.

 

Ki hajlamos a cyberhondriára? Milyen személyiségtípus?

1. Az-az egyén hajlamos rá leginkább, aki pszichés, pszichoszociális vagy emocionális nehézségekkel küzd, ilyenkor a testi tünetein, panaszain keresztül mutatja meg a problémáit, illetve ezzel próbálja meg felhívni magára a figyelmet. Az internetre pedig, mint „hiteles forrásra” támaszkodik.

 

2. A bizonytalan, folyamatosan külső megerősítéseket kereső személyeknél is gyakrabban fordul elő a jelenség. Ez akkor még jobban felerősödhet, ha a személy szociális élete beszűkült, vagy csupán az internetes kapcsolatokra korlátozódik.

 

3. Az erősen önmonitorozó személyek is fogékonyabbak rá.

 

4. A kiegyensúlyozatlan otthoni környezet is állhat a háttérben, mely fokozottabb észleléshez vezet, ami gyakorta az egészségünkre irányul.

 

5. Akik átlagosan jobban aggódnak egészségükért, egy kétértelmű válaszból, interneten begyűjtött információkból hajlamosak a rosszabbikat kiemelni.

 

6. A függőségekre hajlamos személyeknél is fennáll a cyberhondria veszélye, leginkább akkor, ha a függőség tárgya az internet, hiszen ekkor az egész életét itt éli, ez az elsődleges információforrása.A szorongás (reális vagy észlelt veszélyhelyzetekre adott természetes reakció) kialakulásához hozzájárulnak: a testi jelek félreértelmezése, betegséggel kapcsolatos előzetes élmények, nem jól működő attitűdök, kritikus események (pl.: ismerős halála).

 

Valóban olyan nagy probléma, ha kutakodnak a neten a tünetek után?

Az egészségünkkel kapcsolatos szorongás egy természetes dolog, valószínűleg mindenkivel előfordult már az élete során. Ma már az internet is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, így nem is csoda, ha egészségünkkel kapcsolatban is próbálunk információkat gyűjteni az internetről. Gyakran ez igen hasznos is lehet, és megnyugtató.

A probléma ott kezdődik, ha készpénznek vesszük az interneten olvasottakat, illetve nem szelektálunk a források közül. Ma már nagyon sok hasznos, és szakmailag hiteles oldal áll rendelkezésünkre, illetve weborvosoktól is kérhetünk tanácsot. Vannak tehát hiteles források, de semmi nem helyettesítheti a személyes emberi (páciens-orvos) kapcsolatot, hiszen minden ember egyéni, speciális tünetekkel, betegségháttérrel stb., amik alapján levonható a megfelelő diagnózis.

Aki cyberhondriás az hipohonder is?

Maga a fogalom is a hipohondriából ered, így ahhoz hogy valakit cyberhondernek nevezzünk szükséges egy fokozott internethasználat, illetve egy nagyobb fokú érzékenység a testi tünetekre.
Klinikai értelemben a két fogalom nem fedi egymást, hiszen egyelőre még csak a hipohondriának van kidolgozott szempontrendszere, de mint hétköznapi nyelvben használt jelenségek megfeleltethetőek egymásnak. Aki hipohonder gyakran használja az internetet az öndiagnosztizálásra és ennek során félreértelmezik az észlelt jeleket, őket nevezzük cyberhondernek.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a jelenség már több hónapon keresztül fennáll, az ezzel való foglalkozás kitölti a személy tudatát, és akkor sem csillapodik, ha szakszerű segítséget, orvosi megnyugtatást kap a panaszára. Károsodnak az élete jelentős területei: társas kapcsolatok, munka. Vagyis, azt érdemes mérlegelni, hogy milyen mértékben befolyásolja az egyén életét: gátolja-e például a mindennapi tevékenységében.

Szakember segítsége nélkül ki lehet kászálódni belőle? Ha igen, hogyan, milyen „praktikák” vannak rá?

Abban az esetben mindenképpen, ha belátja a személy, hogy ez probléma (van betegségbelátása) és van motivációja, kellő energiája ezen változtatni.

Próbáld ki ezeket!

1. Érdemes azon gondolkodni, hogy a tüneteknek még milyen más magyarázatuk lehet, sokat segít, ha az ember ezeket papírra veti vagy átbeszéli valakivel.

2. A tünetekről lehet naplót vezetni, hogy pontosan mikor jelentkeznek, így jobban megismerjük azokat és közelebb kerülhetünk a valós diagnózishoz.

3. Érdemes mérlegelni, hogy a betegséggel, tünetekkel való foglalkozás, interneten szerzett tanácsok mennyire voltak hasznosak korábban, mennyire igazolódtak be. Próbáljuk meg elterelni a figyelmünket, olvassunk inkább szórakoztatóbb cikkeket, a diagnosztizálást pedig bízzuk a szakemberekre.

4. Tudatosítsuk magunkban azokat az érzéseket, amik olyankor jelennek meg, amikor egy-egy betegséggel kapcsolatban böngészünk az interneten. A leggyakrabban a szorongás érzete növekedik ilyenkor, ezt kell ilyenkor csökkentenünk.

5. Ha már mindenképpen használjuk az internetet szűrjük meg az oldalakat, olvassunk megbízható információkat, egészségügyi oldalakat, orvosi szakvéleményeket, az egészségtudatossággal kapcsolatos cikkeket.

Ha komolyabb tüneteket vélünk magunkon felfedezni keressünk fel szakorvosi segítséget, azonban ha ő is kizárja a fizikai betegségeket érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.

Időpontot foglalok pszichológushoz!

Az interjúból készült cikk itt olvasható:

http://divany.hu/eletmod/2013/01/27/ezert_ne_diagnosztizalja_magat_a_google-n/

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus