5 vesztes stratégia a párkapcsolatban

2016.09.01.

publications-43Vajon miért történhet meg az, hogy a párkapcsolatban minden jó szándékunk ellenére ismétlődően ugyanazokban a nehézségekbe ütközünk, s nem úgy haladunk a közös utunkon, ahogy elterveztük? Hogyhogy ismétlődően vakvágányra kerülünk, s a veszekedések után senki sem elégedett. Az önérvényesítés vajon a megfelelő stratégia?

Íme, az öt vesztes stratégia, ami ismétlődően csalódottsághoz vezet:

1. Az igazság hajszolása.

Valójában nem az a lényeg egy veszekedésnél, hogy kinek van igaza, hanem hogy megtaláljuk a megoldást, s ennek fényében az igazság hajszolása felesleges, úgyis máshogy gondolja a partner. Nem tudunk így egyről a kettőre, s a megoldás felé haladni közösen, ha saját igazunkért harcolunk, hiszen más szemszögből látjuk a valóságot. Az érett párkapcsolat a megoldást keresi, nem az objektív igazság igazolását. Saját igazságunk bizonyításának legméltatlanabb módja az öntudatos méltatlankodás, amikor „már azért vagyok dühös, mert a másik az értetlen”. A kapcsolaterősítés nem takar mást, mint azt, hogy megpróbáljuk az agressziót csökkenteni önmagunk és mások felé is.

2. A partnerünk irányítása.

Úgy próbáljuk csökkenteni a különbséget a vágyaink és a valóság között, hogy megmondjuk a partnerünknek, hogy kéne viselkedni. Mi lesz ennek az eredménye? Semmiképpen sem együttműködés, sokkal jobban ellenállás. A magazinok tele vannak olyan tanácsokkal, amik segítenek elérni, hogy partnerünk ilyenné meg olyanná váljék. Az igazság azonban az, hogy saját magunkat tudjuk csak megváltoztatni, reakcióinkat tudatosabban kezelni, erőszakkal nem lehet célt elérni, csalódottságot, bizalmatlanságot, bezárkózást annál inkább.

3. Gátlástalan önkifejezés nem más, mint amikor pontosan és egyértelműen kifejtjük partnerünknek, hogy milyen nagyon szörnyen érezzük magunkat viselkedése miatt. Sokkal intimebb és békésebb lehet a kapcsolatunk, ha nem a hibáit rójuk fel folyamatosan a partnerünknek, hanem azt próbáljuk meg kifejezni felé, hogy mit szeretnénk és adjuk meg a lehetőségét, hogy segíthessen elérni. Ez a konstruktív önkifejezés.

4. Megtorlás

Ha megbántottak vágj vissza? Az indirekt megtorlást passzív agressziónak nevezzük, ami tulajdonképpen a düh burkolt kifejezése a megtagadáson keresztül, nem teszünk, vagy nem mondunk valamit, amit kellene. A direkt megtorlás során valami csúnyát teszünk, vagy mondunk. Gyakran akkor fordulunk ehhez a stratégiához, ha az első három stratégia csődöt mondott. Különös módon, a csúf megtorlás mögött, amire mi emberek olyan hajlamosak vagyunk, nem más igény bújik meg, mint hogy úgy kommunikáljunk, hogy a másik, aki megbántott, érezze, hogy mit érzünk, gyógyulni vágyunk általa. Azonban be kell, hogy lássuk, hogy ennek a vágynak az elfogadható mederbe való terelése kevésbé romboló hatású a kapcsolatra nézve.

5. Bezárkózás

A bezárkózás motiválhatja a megtorlás elutasítása, a konfliktustól való félelem, a bizalmatlanság a közelséggel szemben, a sebezhetőség kerülése, a hiábavalóság érzése. Előfordulhat, hogy valaki az egész kapcsolattól zárkózik el, de megesik, hogy a kapcsolat egyik területéről. Ennek a következménye az, hogy a meghittség öt területe közül – intellektuális, érzelmi, testi, szexuális, sprirituális – egy vagy több hanyatlani kezd. A bezárkózás paradoxona pont abban rejlik, hogy így meg sem tudjuk adni a lehetőséget arra, hogy megkapjuk, amire vágyunk, hiszen nem kommunikálunk.

Az önérvényesítéssel szemben a kapcsolaterősítés inkább az a kifejezés, mely segíthet oldani a konfliktusokat. A kapcsolaterősítés nem más, mint annak az elképzelésnek a megvalósítása, hogy ha foglakozunk magunkkal, akkor foglakozunk a párkapcsolattal. A frusztráció, düh vagy fájdalom nem lehet oka annak, hogy visszavonjuk az igényeinket, gondolatainkat, vagy érzéseinket.

Mindnyájan különböző összetételben használjuk ezeket a vesztes stratégiákat, azt azonban fontos magunkban feltérképeznünk, hogy amikor zökkenőhöz érkezünk, milyen késztetéseknek nehéz ellenállni. A saját vesztes stratégiáinkat mindig képesek vagyunk megszakítani, függetlenül a társunk reakciójától. Ha társunk erre jól reagál, akkor képesek leszünk együtt kilépni az ördögi körből, egy pozitív viselkedés megerősíthet egy másik pozitívat. Ha nem sikerülne, még mindig ott van a lehetőségünk arra, hogy alternatív viselkedésmódok kialakításával nemet mondjunk a rossz alkuknak.

A következő részben a nyertes stratégiákról és megoldási kísérletekről lesz szó…

– Pethő Anikó –

Forrás:

Terrence Real: Házasság vagy szövetség?, Park Kiadó, 2007

Mentés