Miért fontosak a határok?

A határok nem ellenünk, hanem értünk vannak. Az igazi intimitás és közelség csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél képes tiszteletben tartani a másik személyes terét és szükségleteit.

Ha nincsenek világos határok, könnyen előfordulhat, hogy az egyik fél folyamatosan aláveti magát a másik igényeinek, csak hogy megfeleljen azoknak. Kezdetben ez talán nem tűnik problémának, különösen, ha mindkét fél jól érzi magát a kialakult szerepekben (lásd: családi minták). Azonban idővel ez a dinamikai egyensúly felborulhat és frusztrációhoz, kiábrándultsághoz, sőt akár érzelmi függőséghez is vezethet.

Hogyan ismerheted fel a határok hiányát?

Több jele is lehet annak, ha hiányoznak a határok a párkapcsolatodban:

1. Túlzott önfeláldozás:
Ha úgy érzed, hogy mindig a másik igényeihez igazodsz, miközben saját szükségleteidet háttérbe szorítod. Az ilyen dinamika gyakran egyoldalúvá válhat, és hosszú távon elbizonytalaníthatja a kapcsolatot.

2. A „nem” kimondásának nehézsége:
Ha képtelen vagy nemet mondani, még akkor is, ha valami kényelmetlen vagy nem megfelelő számodra.

3. Túlzott kontroll vagy irányítás:
Ha a kapcsolatban egyikőtök, vagy mindketten igyekeztek uralni a másikat, és nem adtok egymásnak elég teret a másik igényeinek és vágyainak.

4. Folyamatos veszekedések:
Ha a kapcsolatot gyakori konfliktusok, sértődöttség és kommunikációs problémák kísérik. A határok hiánya gyakran oda vezet, hogy nem tudtok őszintén beszélni az érzéseitekről és igényeitekről.

Tippek az egészséges határok kialakításához

Ismerd meg önmagad és az igényeidet
Ahhoz, hogy határokat állíts fel, először tisztában kell lenned a saját szükségleteiddel.
Gondold végig, mi az, ami kényelmes számodra egy kapcsolatban, és mi az, ami már túl sok. Mi az, amit elfogadsz, és mi az, amit nem?

Beszélj nyíltan és őszintén
Az egészséges határok nem működnek kommunikáció nélkül. Tudd, hogy rendben van nemet mondani, és hogy elvárható, hogy a partnered tiszteletben tartsa a határaidat.

Például, ha szükséged van egy kis egyedüllétre, mondd el ezt anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Példa: „Nagyon szeretlek, de szükségem van egy kis időre egyedül. Ez nem ellened szól, de most így tudnék feltöltődni.”

Légy következetes
Amint meghatároztad a határaidat, fontos, hogy következetesen képviseld is őket. Ha valamit egyszer elfogadsz, majd később megváltoztatod, az zavaros lehet a partnered számára. Legyél tisztában azzal, hogy a határaid értékesek, és jogod van érvényesíteni őket.

Tanulj meg nemet mondani bűntudat nélkül
A „nem” kimondása az egyik legfontosabb lépés a határok kialakításában. Sokak számára nehéz nemet mondani, mert félnek a visszautasítástól vagy a konfliktustól. Azonban a „nem” kimondása nem azt jelenti, hogy elutasítod a másikat – csak azt jelenti, hogy tiszteletben tartod a saját igényeidet.

Tartsd szem előtt a rugalmasságot
A határok nem kőbe vésett szabályok. Az idő múlásával változhatnak, ahogy a kapcsolat és mindkét fél igényei fejlődnek. Fontos, hogy nyitott legyél a változásokra, és hajlandó legyél időnként újragondolni a határokat.

Mit tegyél, ha a partnered nem tiszteli a határaidat?
Ha azt tapasztalod, hogy a partnered nem tiszteli a határaidat, az komoly problémát jelenthet. Ilyenkor fontos, hogy őszintén és tiszteletteljesen beszélj erről a helyzetről. Ha a probléma ismétlődik, érdemes lehet szakértői segítséget kérni. Ne feledd, hogy egy egészséges kapcsolatban mindkét fél határai tiszteletben vannak tartva.

Írta: Horkai Klaudia

szexuálpszichológiai szakpszichológus

Időpontot foglalok Klaudiához

A Egészséges határok, boldog párkapcsolatok: A határhúzás szerepe a szerelemben bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

Horkai Klaudia pszichológus írása választ ad arra, hogy ez vajon miért alakul így napjainkban.

Horkai Klaudia

Tavaly csatlakozott a Netterápia online pszichológiai magánrendelő munkaközösségéhez. Klaudia a pszichológusi diplomáját Hollandiában szerezte, és jelenleg az ELTE Szexuálpszichológiai szakképzés jelöltje. Klaudia személyközpontú, interaktív módszerekkel és rendszerszemlélettel dolgozik, hogy segítse a hozzá fordulókat abban, hogy felfedezzék belső erőforrásaikat és megtalálják a válaszokat kérdéseikre. Ha érdekelnek az önismereti kérdések, a szexualitás, párkapcsolati problémákkal küzdesz, életvezetési tanácsadásra szorulsz vagy külföldön élőként úgy érzed pszichés támogatásra lenne szükséged, már az online időpontfoglaló rendszerünkön keresztül is tudsz Klaudiához időpontot foglalni.

A társkereső oldalak előnyei

A társkereső oldalak kinyitották a világot a párkeresők számára; a fizikai határokat eltörölve ma már nem csak a közvetlen környezetünkben élők közül választhatunk magunk számára szimpatikus partnert, de egy gombnyomással akár több száz potenciális jelentkező közül válogathatunk, – mindezt a lakásunk kényelméből. A legtöbb társkeresőn könnyen be lehet állítani a tartózkodási helyet, és ehhez mérten azt is, hogy milyen földrajzi távolságig szeretnénk ismerkedni. Ez a fajta szabadság és határtalanság látszólag megnöveli annak az esélyét, hogy mihamarabb megtaláljuk a számunkra tökéletes partnert. Továbbá, egyes applikációk olyan filtereket is tartalmaznak, amelyeknek köszönhetően könnyen szűrhetünk azon tulajdonságokra, hobbikra, kinézeti adottságokra, amelyek fontosak számunkra. Nem utolsó sorban pedig az online világ lehetőséget nyújt az ismerkedésre azoknak is, akik számára az ismerkedés nehézségekbe ütközik: például visszahúzódóbbak, nehezebben kezdeményeznek, vagy szexuális kisebbségekhez tartoznak.

A végtelen választás lehetősége és az elköteleződés problémái

Ugyanakkor rengeteg kritika is éri ezeket az oldalakat és sok szempontból nem, hogy könnyítenék, de inkább megnehezítik a komolyabb párkapcsolat kialakításának a lehetőségét. Az online társkeresők által kínált végtelennek tűnő potenciális partnerek száma nem kedvez az elköteleződésnek, ugyanis folyamatosan ott van a lehetőség, hogy még jobb, még szebb és még izgalmasabb profilokkal találkozzunk. A túl sok lehetőség, csak úgy, mint az élet minden más területén, megnehezíti és lelassítja a döntéshozatalt és az elköteleződést, valamint nagyobb eséllyel lehetünk elégedetlenek a későbbiekben. Ennek hatására az ismerkedés fázisában a hangsúly, sok esetben a másik fél hibáira összpontosul, hiszen minél hamarabb megszeretnénk tudni, hogy ő-e a tökéletes partner számunkra – ha nem, akkor pedig ott az a rengeteg többi felhasználó, akivel megismerkedhetünk. Az elköteleződés nehézségeit támasztja alá Dr. Elisabeth Timmermans, amerikai kutató is, akinek tanulmányai alapján a felhasználók körében a szerelemkeresés, mint szempont mindössze a negyedik helyen van, amiért az emberek letöltik a Tinder applikációt. Elsők között szerepel ezzel szemben a szórakozás, a testi szükségletek kielégítése, a szocializálódás és a kíváncsiság.

A tökéletes megjelenés fontossága a társkereső oldalakon

Az elköteleződéssel kapcsolatos nehézségeken túl a társkereső oldalak felerősítik a tökéletes  megjelenés fontosságát is, hiszen a másik fél megítélése a megosztott információkon alapul (pl: kinézet, magasság, hobbik, foglalkozás). Ez egyfelől növeli a társas összehasonlítást, vagyis azt, hogy a felhasználókat egymáshoz, és rendszerint az előző profilhoz képest pontozzuk, másfelől azt az érzést kelti, mintha egy kirakatban válogatva keresnénk az elvárásainknak megfelelő másik személyt. Nem túlzás hát kijelenteni, hogy az általános fogyasztói szemlélet ma már a társkeresésre is kiterjedt. Ennek attitűdnek az eredményeként nem meglepő, hogy felhasználóként, erőteljesen odafigyelünk saját megjelenésünkre és online bemutatásunkra, hiszen tudjuk, hogy a többiek ez alapján fognak bennünket megítélni. Ennek hatására igyekszünk olyan fényképeket és információkat megosztani magunkról, amik megfelelnek a társadalmilag felállított ideáloknak. Ez az önbemutatás, ha nem önazonos, vagy nem hozza meg a várva várt eredményt (a jobbra húzást), hozzájárulhat az önmagunkkal való elégedetlenség felerősítéséhez, az önbizalomhiány növeléséhez, valamint akár az ezzel járó esetleges pszichés zavarok kialakulásához is (pl: evészavar).

A társkereső alkalmazások és az azonnali kielégülés kultúrája

Míg az online társkereső platformok térnyerését megelőzően hetek, akár hónapok teltek el, mire két ember elkezdett beszélgetni és randizni egymással, addig a mai világra jellemző sürgetettség és azonnali érzelmi kielégülés a kapcsolatok szintjén is megjelenik. Az internetnek köszönhetően mindenki folyamatosan elérhető, egyetlen fénykép alapján a másodperc törtrésze alatt döntünk arról, hogy szeretnénk-e megismerkedni a másikkal, és szinte az első negatív észrevételnél minden további következmény nélkül kihátrálunk a helyzetből, hogy tovább keresgélhessünk nappalink kényelméből.

Ajánlások a társkereső alkalmazások használatához

Mire figyeljünk tehát az efféle applikációk használatánál?

1. Ha komoly párkapcsolatot keresünk, limitáljuk a lehetőségeinket.
2. Legyünk önazonosak a megosztott információkkal kapcsolatosan.
3. A kiugró információk összehasonlítása helyett az adott profilt önmagában értékeljük.
4. Legyünk nyitottak a személyes találkozásra.
5. Figyeljünk a nyílt, direkt kommunikációra.

Ha úgy érzitek, hogy elakadtatok a párkeresést illetően, keressétek fel bátran a Netterápia.hu által javasolt online pszichológusok valamelyikét!

Időpontot foglalok!

Írta:

Horkai Klaudia

Pszichológus, Szexuálpszichológai szakpszichológus j.

Felhasznált szakirodalom:

1. Timmermans, E., & Courtois, C. (2018). From swiping to casual sex and/or committed relationships: Exploring the experiences of Tinder users. The Information Society, 34(2), 59-70.
2. Hobbs, M., Owen, S., & Gerber, L. (2017). Liquid love? Dating apps, sex, relationships and the digital transformation of intimacy. Journal of Sociology, 53(2), 271-284.

A Társkereső oldalak a modernkori párválasztásban bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

Miért nem szabad a mentális problémákat vagy betegségeket autodidakta módon az interneten, illetve folyóiratokban vagy magazinokban talált cikkek alapján diagnosztizálni?

Az internet hatalmas forrása az információnak, és sokan használják fel az itt található forrásokat, hogy választ találjanak saját vagy szeretteik egészségügyi problémáira. Bár ez sokszor hasznos lehet, – ha megállunk a tájékozódás szintjén és ennek birtokában szakemberhez fordulunk.  Az öndiagnózis és mások diagnosztizálása a saját magunk által begyűjtött információkra alapozva az egészségügy bármely területén, így a mentális betegségek esetén is komoly veszélyeket rejt. A következőkben végigvesszük, hogy miért nem szabad a mentális betegségek diagnosztizálásakor önmagunkra hagyatkozni az interneten vagy nyomtatott sajtóban megszerezhető információk alapján.

Pár hete kezdtem el dolgozni egy fiatal nővel, aki éppen szakításban volt a partnerével. A kedvese egy nagyon erős hangvételű emailben adta ki a szűrét, melyben borderline-nak diagnosztizálta őt és hosszasan leírta milyen módon tette tönkre az életét ezzel a mentális zavarral. Mondanom sem kell, hogy a szakítás okozta sebeken túl azon is sokat kellett dolgoznunk, hogy a botcsinálta diagnózis ne határozza meg a páciensem további életét… Minden egyes alkalmunkat azzal zárta, hogy megkérdezte helyes volt-e az exbarátja diagnózisa. Jeleztem neki, hogy a diagnózis felállításához tesztek elvégzése szükséges, azonban a hangsúly az ő szempontjából nem is ezen volt, hanem hogy ezt a bélyeget hogyan tudja vagy kell-e egyáltalán viselnie egész életén át…

/Gaál-Soproni Anita, klinikai szakpszichológus/

A cikkek és posztok nem pótolják a szakértelmet

Az interneten található cikkek és posztok lehet, hogy néhány tünetet és általános információt tartalmaznak a mentális betegségekről, de nem pótolják a szakorvosok, pszichiáterek és szakpszichológusok szakértelmét és tapasztalatát. A diagnózis felállítása összetett folyamat, amely részletes anamnézist, teszteket és vizsgálatokat igényel. Az öndiagnózisunk alapján könnyen hibás következtetésekre juthatunk, ami további problémákat okozhatnak.

Az öndiagnózis súlyosbíthatja a tüneteket

Az öndiagnózis során fennáll annak a veszélye, hogy a szorongást és a tüneteket fokozzuk, súlyosbítjuk, – mivel a betegségekről való olvasás és a tünetekkel való azonosulás hozzájárulhat a szorongás fokozódásához. Ez negatív hatással lehet a mentális egészségünkre és a mindennapi életünkre is. Az öndiagnózis és mások diagnosztizálása másik nagy veszélye többek között, hogy könnyen vezethet a mentális betegségek túldiagnosztizálásához, ami negatív hatással lehet az érintettek életére. Akár stigmatizálhatják is a mentális betegséggel küzdőket. Továbbá e megalapozatlan diagnózisok hatására olyan páciensek kezdhetnek bele számukra teljesen felesleges kezelésekbe, akiknek erre nincs is szükségük – ezáltal elvonhatják az erőforrásokat azoktól, akiknek valóban szükségük van szakember segítségére.

A helyes kezelés elmaradása

Az öndiagnózis és civilként mások diagnosztizálása a mentális betegségek esetén, veszélyeztetheti a megfelelő szakpszichológus vagy pszichiáter kiválasztását, valamint a szakmailag indokolt kezelés alkalmazását. Ha valaki nem keresi szakember segítségét, könnyen előfordulhat, hogy nem kapja meg a szükséges kezelést, ami hosszú távon ronthatja a mentális egészségét és életminőségét. Ezzel szemben, ha egy szakember állítja fel a diagnózist, akkor az érintett személyre szabott útmutatást és terápiát kaphat, ami elősegítheti a gyógyulást és a tünetek enyhítését.

Az információk megbízhatósága

Az interneten található információk megbízhatósága és hitelessége gyakran kétséges lehet ezen a területen is. Nem minden forrás hiteles és pontos, és az öndiagnózis során könnyen félrevezető vagy helytelen információkra támaszkodhatunk. Ezért mindig fontos ellenőrizni a források hitelességét és keresni a szakemberek által ajánlott, megbízható információkat!

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az öndiagnózis és mások diagnosztizálása mentális betegségek esetén komoly veszélyeket rejt. Az interneten található cikkek és posztok nem pótolják a szakértelmet, és könnyen vezethetnek a tünetek súlyosbításához, helytelen diagnózisokhoz és kezelések elmaradásához. Ha mentális problémáink vannak vagy mentális betegségre gyanakszunk magunkon vagy másokon, – mindig forduljunk a megfelelő képesítésekkel rendelkező szakpszichológushoz, aki helyes diagnózist és ez alapján a szükséges kezelést tudja biztosítani.

Számos mentális betegségben a pszichológus online is tud segítséget nyújtani.

Ha egy megfelelő szakértelemmel rendelkező online klinikai szakpszichológust, online tanácsadó szakpszichológust vagy online szexuálpszichológiai szakpszichológust, esetleg online párterapeutát keresel a Netterápia szakemberei közül bátran választhatsz!

Időpontot foglalok pszichológushoz

Források:

Eysenbach, G. (2008). Credibility of Health Information and Digital Media: New Perspectives and Implications for Youth. In Digital Media, Youth, and Credibility. The MIT Press.

Frances, A. (2013). Saving Normal: An Insider’s Revolt Against Out-of-Control Psychiatric Diagnosis, DSM-5, Big Pharma, and the Medicalization of Ordinary Life. HarperCollins.

Frances, A., & Widiger, T. A. (2012). Psychiatric diagnosis: Lessons from the DSM-IV past and cautions for the DSM-5 future. Annual Review of Clinical Psychology, 8, 109-130.

White, R. W., & Horvitz, E. (2009). Cyberchondria: Studies of the escalation of medical concerns in web search. ACM Transactions on Information Systems, 27(4), 1-37.

A Az internetes diagnózis csapdája bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

A gyermek érkezése a párkapcsolat egyik legnagyobb örömforrása és egyben legnagyobb próbatétele is, amely jelentős változásokat hoz az élet minden területén. A következőkben e életszakasz párkapcsolati kommunikáció változásaira és az egymáshoz való közeledés lehetőségeit vesszük sorra – a gyermek születését követően… Így próbálok kapaszkodót nyújtani a pároknak, hogy könnyebben vegyék ezt az időszakot és még közelebb kerüljenek egymáshoz érzelmileg és fizikailag.

Az új szülők kihívásai

A gyermek érkezése után a párkapcsolati kommunikáció gyakran átalakul, hiszen az újdonsült szülőknek meg kell tanulniuk együttműködni az új szerepükben is – megosztani a felelősséget a gyermek gondozásában és nevelésében. Az új szerepekben a kommunikáció hatékonyabbá is vagy akár nehezebbé is válhat.

A siker kulcsa – mint rendszerint bármely emberi kapcsolatban – itt is a nyitottság, az őszinteség és az aktív hallgatás.

Megosztás és támogatás

A gyermek születése után az érzelmi közeledés az egyik legfontosabb tényező a párkapcsolat erősítésében. Fontos, hogy a párok megosszák egymással érzéseiket, félelmeiket és örömeiket egyaránt, valamint támogassák egymást a szülői szerepben. A kettesben együtt töltött minőségi idő megtalálása és menedzselése, az egymás iránti érdeklődés fenntartása segíthet a kapcsolat megerősítésében és a kölcsönös megértésben.

Intimitás a megváltozott körülmények között

A gyermek születése után a szülők gyakran küzdenek a fáradtsággal, a hormonális változásokkal és a testkép változásaival, amelyek befolyásolhatják a szexuális életüket. Fontos, hogy a párok beszéljenek ezekről a változásokról, és igyekezzenek új módokat találni az intimitás megélésére, akár az érintés, a simogatás vagy az ölelés révén. A közös idő és a fizikai közeledés megtalálása is segíthet a kapcsolat erősítésében és a kölcsönös megértésben.

Egyensúly a szülői és párkapcsolati szerepek között

A gyermek érkezése után a szülőknek gyakran nehéz megtalálni az egyensúlyt a szülői és párkapcsolati szerepek között. Fontos, hogy mindkét fél időt szenteljen önmagára (énidő) és ezzel párhuzamosan a párjára is. Például, testedzésre, olvasásra, közös programokra, beszélgetésekre vagy akár randevúkra. A közös időtöltés és a kölcsönös támogatás segít a kapcsolat fenntartásában és az érzelmi kötődés erősítésében.

A gyermek érkezése jelentős változásokat hoz a párkapcsolati kommunikációban, az érzelmi és fizikai közeledésben. Az új szülőknek fontos a nyitottság, az őszinteség és az aktív hallgatás, valamint az érzelmek és gondolatok megosztása, a közös minőségi idő és az én idő valamint a egymás iránti gondoskodás gyakorlása. Ezek a lépések segíthetnek erősíteni párkapcsolatukat és közelebb kerülni egymáshoz ebben az életszakaszban.

Ha elakadtatok valahol ebben a folyamatban, akkor az online párterápia vagy online szexuálpszichológus segíthet a számotokra. Keressétek bátran szakembereinket!

Felkeresünk egy pszichológust!

Források:

1. Cowan, C. P., & Cowan, P. A. (2000). When partners become parents: The big life change for couples. Mahwah, NJ: Erlbaum.
2. Shapiro, A. F., Gottman, J. M., & Carrère, S. (2000). The baby and the marriage: Identifying factors that buffer against decline in marital satisfaction after the first baby arrives. Journal of Family Psychology, 14(1), 59-70.
3. Feinberg, M. E. (2003). The internal structure and ecological context of coparenting: A framework for research and intervention. Parenting: Science and Practice, 3(2), 95-131.
4. Doss, B. D., Rhoades, G. K., Stanley, S. M., & Markman, H. J. (2009). The effect of the transition to parenthood on relationship quality: An 8-year prospective study. Journal of Personality and Social Psychology, 96(3), 601-619.

A Hogyan tovább, ha itt a baba? bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

A pszichológia egyre nagyobb szerepet kap napjainkban, és számos területen alkalmazzák a pszichológiai ismereteket, – mint például a munkahelyi környezetben, az oktatásban vagy a klinikai gyakorlatban. Ugyanakkor vannak, akik azt állítják, hogy a pszichológia nem tekinthető tudománynak, és fennhangon áltudománynak állítják be.

Ezért most röviden sorra vesszük a pszichológia alapelveit és módszertanát, hogy eloszlassuk a kétkedők fenntartásait.

 

A pszichológia mint tudomány:

A pszichológia az emberi elme és viselkedés tudományos vizsgálatával foglalkozik. A pszichológiai kutatások célja, hogy felfedje az emberi viselkedés mögötti mentális folyamatokat és törvényszerűségeket. A pszichológusok szisztematikus és objektív módszerekkel gyűjtenek adatokat, amelyekre építve elméleteket és modelleket dolgoznak ki (Stanovich, 2020).

 

A pszichológiai kutatások módszertana:

A pszichológiai kutatások során használt módszertan megfelel a tudományos kutatás általánosan elfogadott elveinek (Barker, Pistrang, & Elliott, 2021). A pszichológusok többféle módszert használnak, mint például: kísérletek, korrelációs vizsgálatok, esettanulmányok, longitudális és keresztmetszeti vizsgálatok, stb.

A pszichológusok kísérletekkel vizsgálják az oksági kapcsolatokat a változók között. A korrelációs vizsgálatokkal elemzik a változók közötti összefüggéseket. Az esettanulmányok segítségével mélyrehatóan vizsgálják egyének vagy csoportok viselkedését és tapasztalatait. A longitudális és keresztmetszeti vizsgálatokkal pedig tanulmányozzák az idő előrehaladtával bekövetkező változásokat.

Az adatgyűjtés során a pszichológusok objektív és megbízható mérőeszközöket alkalmaznak, mint például kérdőívek, tesztek, interjúk és megfigyelések. A pszichológusok a statisztikai elemzések és modellezések segítségével elemzik a gyűjtött adatokat, hogy megértsék a változók közötti kapcsolatokat és a viselkedés mögötti folyamatokat.

 

A pszichológiai kutatások átláthatósága és reprodukálhatósága:

A pszichológiai kutatások eredményeinek átláthatóságát és reprodukálhatóságát a tudományos folyóiratokban történő megjelenés és a szigorú szerkesztői ellenőrzés biztosítja .Továbbá a pszichológusoknak munkájuk során be kell tartaniuk a szakma által meghatározott szigorú etikai elveket és irányelveket, amelyek a kutatási résztvevők jogait és a tudományos integritást védik.

 

A pszichológia alkalmazása a gyakorlatban:

A pszichológiai kutatások eredményei gyakorlati alkalmazásokat eredményeznek a munkahelyi környezetben, az oktatásban, a klinikai gyakorlatban, a közéletben és a politikában is. A pszichológiai terápiák, mint például a kognitív viselkedésterápia, a tudományos alapokon nyugvó kezelések, amelyek hatékonyak többek között a szorongás, a depresszió és más pszichológiai problémák kezelésében.

Összefoglalás:

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a pszichológia, mint tudomány szisztematikus és objektív módszerekkel vizsgálja az emberi elme és viselkedés jelenségeit. A pszichológiai kutatások megfelelnek a tudományos kutatás elveinek, és a pszichológiai ismeretek gyakorlati alkalmazásokat eredményeznek. Ezért a pszichológia semmiképpen nem tekinthető áltudománynak.

Szerkesztette:

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

Felhasznált szakirodalom:

APA (2017). Ethical Principles of Psychologists and Code of Conduct. American Psychological Association.

APA (2021). What is Psychology? American Psychological Association.

Barker, C., Pistrang, N., & Elliott, R. (2021). Research Methods in Clinical Psychology: An Introduction for Students and Practitioners. John Wiley & Sons.

Coolican, H. (2021). Research Methods and Statistics in Psychology. Routledge.

Field, A. (2021). Discovering Statistics Using IBM SPSS Statistics. SAGE Publications.

Hofmann, S. G., Asnaani, A., Vonk, I. J., Sawyer, A. T., & Fang, A. (2012). The Efficacy of Cognitive Behavioral Therapy:

 

A A pszichológia mint tudomány: miért nincs helye kétkedésnek? bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

A nőiséggel kapcsolatos cikksorozat 2. részében arról lesz szó, hogyan van jelen a nő a médiában, mi a mai kor nőideálja és ez hogyan hat magukra a nőkre.

Létezik egyfajta vaginaideál is, melyet a média, a pornográfia sulykol a nőkbe. Sokan próbálnak ennek megfelelni, vagy csak frusztráltak amiatt, mert nem tudnak. Kihathat ez a nők önértékelésére is. A következőkben arról is szó lesz hogyan és hogy mit lehet ez ellen tenni.

Miután megismertük magunkat az is nagyon fontos, hogy ezt milyen viszonyrendszerben helyezzük el. Az énkép, saját magunkról kialakított képünk, az önmagunkra vonatkozó észlelés rendszere, olyan vonások, melyeket magunkra igaznak tartunk. Ezen keresztül értékeljük magunkat, ez befolyásolja érzéseinket, gondolatainkat, viselkedésünket. Mindig elkísér bennünket, még ha nem is tudunk róla, ezért is fontos, hogy ez egy pozitív kép legyen.

Negatív akkor lehet, ha az énideál és az énkép között túl nagy a különbség, ekkor értéktelenség érzés, szorongás, alacsony önértékelés a jellemző. Az sem jó, ha az énkép és az énideál túl közel van egymáshoz, mert ekkor egy dölyfös, irreálisan túlértékelt és magát felsőbbrendűnek érző nővel találkozunk.

Ha optimális a távolság az énkép és az énideál között, akkor az fejlődésre serkent, a már meglévő képességeinkre alapozva és elismerve azokat, de a távlatokba tekintve.

Sajnos a média, pornográfia egy olyan énideált jelenít meg, melyet kevés nőnek van egyáltalán esélye énképéhez közel érezni. Torzítja a valóságot, ezáltal hamis és gyakran irreális képet mutat az embereknek.

Szerencsére ma már egyre inkább törekednek, hogy a médiában hús-vér emberek is megjelenjenek, pl. smink nélküli arcokkal, átlagos testsúlyú modellekkel, ami mivel egy reálisabb ideált jelenít meg, pozitív irányba befolyásolja az énképet.

A szexualitás viszont egy kényes terület, hiszen még mindig tabunak számít, egy felszínt láttatnak velünk, de a mélyebb témákat már kerülik. Így alakulhat ki egy nőben akár egy vaginaideál is, és nem kell ehhez a pornófilmekig elmenni, hanem elég, ha egy fehérnemű plakáttal találkozunk, mely ügyesen sejteti mi van a ruha alatt.

Régmúlt ideáljai

Ahogy a divat változik évről évre úgy változott a női szépségideál – és ezzel együtt a vaginaideál is – az idők során.

A legrégebbi szépségideál, még az időszámításunk előttről (i.e. 25 évezred), a híres Willendorfi Vénusz, mely kerekded formáival, széles csípőjével, nagy mellével ma nem éppen a jó nő kategóriába lenne sorolva.

Az ókorban már nagyobb hangsúly helyeződik az esztétikára, de még ekkor is inkább a teltkarcsúbb nők jelentik az etalont.

A középkorban a szexualitás pusztán a gyermek nemzésére korlátozódik, a nő csak, mint anya jelenik meg: az erény, a szemérmesség, ártatlanság.

A reneszánsz szépségideálja a szabályos szépség, a törékeny nő, akinek a bőre fehér, mint a hó. Marie-Antoinette korában a telt keblek és a telt csípőé a főszerep, melyet a fűzővel vékonyított derékkal hangsúlyoznak ki.

Az 1920-as években már a szabadság, könnyedség, légiesség jellemzi a nőket. A fiatalság, ártatlan tekintet is fontossá válik, de a 80-as évektől kezdve már a testtel való tudatos foglalkozás, annak kidolgozása válik kulcsfontosságúvá, annál vonzóbb lesz egy nő: minél többet edz, diétázik, napozik, szőrtelenít.

Saját szépségideál, esztétikum

A szépségideálokat nem feltétlenül, azt viszont mindenképpen fontos figyelembe vennie egy nőnek mi az, amit ő és kedvese esztétikusnak talál, hiszen ekkor fogja mindkét fél felszabadultan élvezni az együttlétet. A nő így fogja tudni szeretni a testét, ha annak révén pozitív élmények, visszacsatolások érik és miközben ápolja a testét, gondoskodik a vaginájáról az közelebb viszi őket saját magukhoz, elmélyíti önismeretüket, és fokozza a szexualitásban megszerezhető örömüket.

A cikksorozat első része itt olvasható.

A következő részben a nők orgazmuskészségéről lesz szó.

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

A Test és lélek – nőiség: 2. rész – Énkép és ideál bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

A Google sokféle kérdésben nyújt konkrét segítséget, információszerzésre kiválóan alkalmas. De vigyáznunk kell vele, mert néha többet árt, mint segít. Ha öndiagnosztizálásba kezdünk az interneten legyünk nagyon körültekintőek és óvatosak. Körülbelül 10 éve egy interjúban a cyberhondriáról beszélgettünk, ez a téma ma sem lehetne aktuálisabb, hiszen az újabb és újabb AI fejlesztések korában még egyszerűbben, gyorsabban kérhetünk segítséget online pszichológusonktól, doktorunktól.

Ki hajlamos a cyberhondriára? Milyen személyiségtípus?

1. Az-az egyén hajlamos rá leginkább, aki pszichés, pszichoszociális vagy emocionális nehézségekkel küzd, ilyenkor a testi tünetein, panaszain keresztül mutatja meg a problémáit, illetve ezzel próbálja meg felhívni magára a figyelmet. Az internetre pedig, mint „hiteles forrásra” támaszkodik.

2. A bizonytalan, folyamatosan külső megerősítéseket kereső személyeknél is gyakrabban fordul elő a jelenség. Ez akkor még jobban felerősödhet, ha a személy szociális élete beszűkült, vagy csupán az internetes kapcsolatokra korlátozódik.

3. Az erősen önmonitorozó személyek is fogékonyabbak rá.

4. A kiegyensúlyozatlan otthoni környezet is állhat a háttérben, mely fokozottabb észleléshez vezet, ami gyakorta az egészségünkre irányul.

5. Akik átlagosan jobban aggódnak egészségükért, egy kétértelmű válaszból, interneten begyűjtött információkból hajlamosak a rosszabbikat kiemelni.

6. A függőségekre hajlamos személyeknél is fennáll a cyberhondria veszélye, leginkább akkor, ha a függőség tárgya az internet, hiszen ekkor az egész életét itt éli, ez az elsődleges információforrása.A szorongás (reális vagy észlelt veszélyhelyzetekre adott természetes reakció) kialakulásához hozzájárulnak: a testi jelek félreértelmezése, betegséggel kapcsolatos előzetes élmények, nem jól működő attitűdök, kritikus események (pl.: ismerős halála).

Valóban olyan nagy probléma, ha kutakodnak a neten a tünetek után?

Az egészségünkkel kapcsolatos szorongás egy természetes dolog, valószínűleg mindenkivel előfordult már az élete során. Ma már az internet is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, így nem is csoda, ha egészségünkkel kapcsolatban is próbálunk információkat gyűjteni az internetről. Gyakran ez igen hasznos is lehet, és megnyugtató.

A probléma ott kezdődik, ha készpénznek vesszük az interneten olvasottakat, illetve nem szelektálunk a források közül. Ma már nagyon sok hasznos, és szakmailag hiteles oldal áll rendelkezésünkre, illetve weborvosoktól is kérhetünk tanácsot. Vannak tehát hiteles források, de semmi nem helyettesítheti a személyes emberi (páciens-orvos) kapcsolatot, hiszen minden ember egyéni, speciális tünetekkel, betegségháttérrel stb., amik alapján levonható a megfelelő diagnózis.

Aki cyberhondriás az hipohonder is?

Maga a fogalom is a hipohondriából ered, így ahhoz hogy valakit cyberhondernek nevezzünk szükséges egy fokozott internethasználat, illetve egy nagyobb fokú érzékenység a testi tünetekre.
Klinikai értelemben a két fogalom nem fedi egymást, hiszen egyelőre még csak a hipohondriának van kidolgozott szempontrendszere, de mint hétköznapi nyelvben használt jelenségek megfeleltethetőek egymásnak. Aki hipohonder gyakran használja az internetet az öndiagnosztizálásra és ennek során félreértelmezik az észlelt jeleket, őket nevezzük cyberhondernek.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a jelenség már több hónapon keresztül fennáll, az ezzel való foglalkozás kitölti a személy tudatát, és akkor sem csillapodik, ha szakszerű segítséget, orvosi megnyugtatást kap a panaszára. Károsodnak az élete jelentős területei: társas kapcsolatok, munka. Vagyis, azt érdemes mérlegelni, hogy milyen mértékben befolyásolja az egyén életét: gátolja-e például a mindennapi tevékenységében.

Szakember segítsége nélkül ki lehet kászálódni belőle? Ha igen, hogyan, milyen „praktikák” vannak rá?

Abban az esetben mindenképpen, ha belátja a személy, hogy ez probléma (van betegségbelátása) és van motivációja, kellő energiája ezen változtatni.

Próbáld ki ezeket!

1. Érdemes azon gondolkodni, hogy a tüneteknek még milyen más magyarázatuk lehet, sokat segít, ha az ember ezeket papírra veti vagy átbeszéli valakivel.

2. A tünetekről lehet naplót vezetni, hogy pontosan mikor jelentkeznek, így jobban megismerjük azokat és közelebb kerülhetünk a valós diagnózishoz.

3. Érdemes mérlegelni, hogy a betegséggel, tünetekkel való foglalkozás, interneten szerzett tanácsok mennyire voltak hasznosak korábban, mennyire igazolódtak be. Próbáljuk meg elterelni a figyelmünket, olvassunk inkább szórakoztatóbb cikkeket, a diagnosztizálást pedig bízzuk a szakemberekre.

4. Tudatosítsuk magunkban azokat az érzéseket, amik olyankor jelennek meg, amikor egy-egy betegséggel kapcsolatban böngészünk az interneten. A leggyakrabban a szorongás érzete növekedik ilyenkor, ezt kell ilyenkor csökkentenünk.

5. Ha már mindenképpen használjuk az internetet szűrjük meg az oldalakat, olvassunk megbízható információkat, egészségügyi oldalakat, orvosi szakvéleményeket, az egészségtudatossággal kapcsolatos cikkeket.

Ha komolyabb tüneteket vélünk magunkon felfedezni keressünk fel szakorvosi segítséget, azonban ha ő is kizárja a fizikai betegségeket érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.

Időpontot foglalok pszichológushoz!

Az interjúból készült cikk itt olvasható:

http://divany.hu/eletmod/2013/01/27/ezert_ne_diagnosztizalja_magat_a_google-n/

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

A Dr. Google, a képzelt betegek specialistája bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

„Nem szeretném, ha a pénz miatt veszekednénk.”

Biztosan sokaknak ismerősek ezek a mondatok… A pénzügyek a párkapcsolatok egyik leggyakoribb konfliktusforrása. De hogyan befolyásolja a lelkünket és a kapcsolatunkat?

A pénz és a lélek

A pénz az egyik legfontosabb erőforrás, amelyre szükségünk van a túléléshez és a boldoguláshoz.
Ennek ellenére gyakran elhanyagoljuk a pénzügyek lelki szerepét. A pénz nemcsak anyagi biztonságot jelent, hanem az önértékelésünkben és az érzéseinkben is szerepet játszik.

Például: ha úgy érezzük, nem vagyunk képesek anyagilag megfelelően támogatni a családunkat, az alacsony önértékelést és szorongást eredményezhet.

Számtalanszor találkozunk ezzel a problémával az online pszichológiai ülések során.

Egy egészséges párkapcsolatban fontos, hogy a felek nyíltan beszéljenek a pénzügyekről és közösen alakítsák ki a materiális céljaikat. A kommunikáció hiánya ezen a téren konfliktusokhoz vezethet, ami  akadályozza a személyiség fejlődésünk és egyéb társas kapcsolataink, így a párkapcsolatunk dinamikus, előremutató fejlődését is.

Az anyagiakról való őszinte beszélgetés és a közös pénzügyi tervek kialakítása erősítheti a kölcsönös bizalmat és a köteléket a párok között.

Emellett segít abban, hogy a pénz ne váljon a kapcsolat domináns tényezőjévé, hanem egy eszköz legyen a közös célok eléréséhez. Ezekre a kérdésekre mindig kitérünk az online párterápia folyamata során.

Vegyük észre, hogy a pénzügyekben rejlő konfliktusok gyakran mélyebb lelki problémákról árulkodnak, mint például a biztonság iránti vágyról, az elismerésre való törekvésről vagy az egyén szabadságának megtartásáról. Ha képesek vagyunk ezeket a problémákat azonosítani és kezelni, akkor a pénzügyi vitáink gyorsabban megoldódhatnak és harmonikusabb kapcsolatban élhetünk.

A pénz és a szeretet: a párkapcsolatokban rejlő lelki kihívások

A pénzügyek a párkapcsolatok egyik legérzékenyebb területe. Sokan úgy vélik, hogy a pénz és a szeretet teljesen különálló dolgok, és nem szabad összefüggésbe hozni őket. Ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pénzügyek képesek érzelmeket kiváltani, és befolyásolni az egymáshoz való emberi viszonyulást és kapcsolatokat. De mi a lelki szerepe a pénznek a párkapcsolatokban?

A pénz nem csupán egy eszköz az életben való boldoguláshoz, hanem egyfajta érzelmi valuta is, amely segít kifejezni szeretetünket, támogatásunkat és elkötelezettségünket a partnerünk és szeretteink felé. Azonban a pénzügyekben rejlő lelki kérdések akkor válnak problematikussá, amikor egyensúlyhiány alakul ki a kapcsolatban.

Egyenlőtlenségek, elvárások és bizalom: a pénz mint kommunikációs eszköz

A pénzügyekben megjelenő egyenlőtlenségek gyakran szülnek problémát a párkapcsolatokban. Amikor az egyik fél többet keres, mint a másik, előfordulhat, hogy a kevesebb jövedelemmel rendelkező fél érzelmi nyomás alatt érzi magát. Ez a nyomás önértékelési problémákhoz is vezethet, vagy olyan érzéshez, hogy a partnerünk nem értékeli eléggé az általunk hozott hozzájárulást.

A pénzügyi elvárások is komoly terhet jelenthetnek egy kapcsolatban. Ha a partnerünk anyagiakban gazdagon elkényeztetett háttérből érkezik, akkor előfordulhat, hogy a szokásosnál nagyobb elvárásai vannak az életminőség és a megélhetés terén.

Továbbá a pénzügyekben való bizalom megléte vagy hiánya jelentősen befolyásolja a kapcsolatot. Ha a pénzkezelésben nem bízunk egymásban, akkor ez bizalomhiány problémákhoz vezethet más területeken is.

A pénz mint hatalmi eszköz: az anyagiak szerepe a kapcsolat dinamikájában

A pénz gyakran hatalmi eszközként is funkcionálhat párkapcsolatokban. Amikor az egyik fél anyagilag dominánsabb helyzetben van, előfordulhat ,hogy ezt a fölényt manipulatív módon használja fel a kapcsolatban. Például a jobb módú partner kontrollálni próbálhatja a másik fél életét, vagy érzelmi zsarolásra használhatja a pénzügyi támogatást. Ez a fajta viselkedés erősen negatív hatással lehet a kapcsolatra, és sértheti az alárendelt fél önállóságát, személyiség fejlődést valamint önértékelését.

A pénz mint az önbecsülés mérőszáma: anyagiak és énkép

A pénz gyakran szoros kapcsolatban áll az önbecsüléssel. Sok ember úgy érzi, hogy anyagi helyzetük közvetlenül befolyásolja önértékelésüket és énképüket. Ha nem vagyunk elégedettek a pénzügyi helyzetünkkel, könnyen alacsony önértékelésűvé válhatunk, és úgy érezhetjük, hogy nem felelünk meg a társadalmi elvárásoknak vagy a partnerünk igényeinek. Ez pedig további érzelmi konfliktusokhoz vezethet.

A kommunikáció jelentősége és a pénzügyi kompromisszumok

A párkapcsolatokban megjelenő pénzügyi problémák megoldásának egyik legfontosabb eleme a nyitott és őszinte kommunikáció. Fontos, hogy mindkét fél kifejezze érzéseit, elvárásait és aggályait a pénzügyekkel kapcsolatban. Együtt kell dolgozni azon, hogy megértsük egymás szükségleteit, és megtaláljuk a közös nevezőt a pénzügyi döntésekben.

A pénzügyi kompromisszumok elengedhetetlenek egy egészséges kapcsolat fenntartásához. Mindkét félnek hajlandónak kell lennie áldozatokat hozni és rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez. A közös célok meghatározása és a pénzügyi tervek közös kidolgozása szintén segíthet abban, hogy a párkapcsolat anyagi szempontból kiegyensúlyozott és harmonikus legyen.

Összefoglalva, a pénznek jelentős lelki szerepe van életünk során így a párkapcsolatokban is.

A pénzügyi egyensúly és a közös célkitűzések elérése érdekében a legfontosabbak: az együttműködés, a nyílt kommunikáció, a kölcsönös támogatás és a kompromisszumkészség.

Ezek segítségével a pénzügyek nem válnak akadállyá egy boldog és egészséges párkapcsolat kialakításában és fenntartásában.

Végezetül íme néhány tipp arra, hogyan csökkentsétek a pénzügyi stresszt a kapcsolatban

A pénzügyi stressz csökkentése érdekében érdemes néhány lépést megtenni, hogy a kapcsolatot ne terhelje túlzott anyagi nyomás.

1. Állapodjatok meg egy költségvetésben! Rendszeres pénzügyi tervezés segíthet abban, hogy a pár mindkét tagja tisztában legyen a kölcsönös elvárásokkal és felelősségekkel.
2. Határozzatok meg közös célokat! Az együttműködés és közös célkitűzések, például megtakarítások vagy beruházások, erősíthetik a kapcsolatot és elősegíthetik a pénzügyi stabilitást.
3. Vállaljatok felelősséget! A pénzügyi problémák megoldása közös felelősség. Mindkét félnek szerepet kell vállalnia a megoldásban, és hajlandónak kell lennie segíteni a másikat.
4. Használjatok pénzügyi applikációkat vagy eszközöket! A pénzügyi szoftverek és alkalmazások segíthetnek nyomon követni a kiadásokat és megtakarításokat, valamint elősegíthetik a közös pénzügyi tervezést.
5. Tanuljatok a múltbéli hibákból! Ha már voltak pénzügyi problémák a kapcsolatban, tanuljatok belőlük, és próbáljatok elkerülni a jövőbeni hasonló helyzeteket.
6. Kommunikáljatok nyitottan és őszintén! A pénzügyekkel kapcsolatos félelmek, aggodalmak és elvárások megosztása segít abban, hogy mindkét fél megértse egymás szükségleteit és igényeit.

A pénzügyekkel kapcsolatos nehézségek és konfliktusok elkerülhetetlenek a párkapcsolatokban, de ha mindkét fél elkötelezett a közös célok elérése és a pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében, a pénz nem lesz káros tényező a kapcsolatban.

A A pénz és a párkapcsolatok: lelki szerepük és kihívások bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

A következőkben megvizsgáljuk, hogy milyen elméleti keretek, érzelmek, gondolatok és stratégiák járhatnak a pszichológus fejében egy-egy terápia során.

Elméleti alapok a terápiában

A pszichológusok különböző elméleti keretekben dolgoznak, mint például a kognitív-viselkedésterápia, pszichoanalízis vagy a humanisztikus pszichológia… A terápia során alkalmazza ezen elméletek valamelyikének alapelveit és technikáit, hogy segítse a páciens fejlődését (Wampold, 2015).

A terápiás kapcsolat jelentősége

A pszichológusnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a terápiás kapcsolatot, amely a terápia sikerességének egyik kulcsfontosságú eleme. A pszichológus munkája során folyamatosan értékeli és alakítja a kapcsolatát kliensével, hogy fenntartsa a bizalmat, az empátiát és a nyitottságot.

Megértés: A páciens gondolatai és érzései

A pszichológus folyamatosan igyekszik megérteni a páciens gondolatait, érzéseit és viselkedését. Az ún. „mentalizáció” képességét használva képes feltérképezni a páciens belső világát, és elősegíteni a változás folyamatát (Bateman & Fonagy, 2012).

Érzelmek kezelése a terápiában

A pszichológusnak saját érzéseit is kezelnie kell a terápia során. Képesnek kell lennie arra, hogy érzelmileg jelen legyen és reagáljon a páciens érzéseire, miközben saját érzéseit és reakcióit is figyelemmel kell kísérnie és szabályoznia (Geller & Greenberg, 2012).

Stratégia és beavatkozások a terápiában

A pszichológus a terápia során különböző stratégiákat és beavatkozásokat alkalmaz, hogy elősegítse a
páciens fejlődését és változását. Ezek közé tartozhatnak a problémamegoldó technikák, a kognitív átstrukturálás, az érzelmi feldolgozás, a viselkedési kísérletek és a kapcsolati dinamikák feltárása. A pszichológus fejében gyakran több stratégia is felmerül egyszerre, és döntenie kell, hogy melyiket alkalmazza a legjobb eredmény érdekében.

Szupervízió és önismeret a pszichológus fejlődésében

A pszichológus praxisa során folyamatosan szemelőit tartja a szupervízió és az önismeret fontosságát.
A szupervízió lehetőséget nyújt számára, hogy a pácienseivel való munkáját áttekintse egy tapasztaltabb kollégával, ezáltal szakmai fejlődést érjen el, és szembenézzen saját érzéseivel és reakcióival (Bernard & Goodyear, 2014).

A Netterápia által ajánlott szakpszichológusok számára, havi egy kötelező szupervíziót biztosított.
Ezzel is segítve az online dolgozó szakemberek szakmai fejlődését, valamint munkájuk magas
színvonalát.

Az önismeret a pszichológus számára lehetővé teszi, hogy a személyes és szakmai fejlődését ösztönző módon dolgozzon saját érzéseivel és gondolataival (Rønnestad & Skovholt, 2013).

Összefoglalva: a pszichológus fejében egy terápia során számos mentális folyamat zajlik
egyszerre. Az elméleti keretek alkalmazása, a terápiás kapcsolat alakítása, a páciens gondolatainak
és érzéseinek megértése, a saját érzelmek kezelése, a stratégiák és beavatkozási módszerek közötti
döntés és annak alkalmazása, valamint a szakmai kontrolt biztosító szupervízió és önismeret mind
részei ennek a komplex folyamatnak.

Ahogy a terápiás folyamat halad előre, a pszichológusban – munkája során – megfogalmazódó gondolatok és az ezekhez kapcsolódó érzések állandóan változnak és fejlődnek. A fentiekben röviden bemutattuk a pszichológusokban zajló mentális folyamatokat és tényezőket, amelyek egy-egy terápia során fontosak. Ahogy a mondás tartja: “jó pap holtig tanul”, ezért fontos kiemelni, hogy a pszichológusok elsődleges felelőssége, hogy folyamatosan fejlesszék magukat és figyelembe vegyék a szakirodalomban megjelenő legújabb ismereteket, annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjanak pácienseikkel dolgozni.

Írta és szerkesztette:

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

Források:

Bateman, A., & Fonagy, P. (2012). Handbook of mentalizing in mental health practice. American
Psychiatric Publishing.
Beck, J. S. (2011). Cognitive behavior therapy: Basics and beyond (2nd ed.). Guilford Press.
Bernard, J. M., & Goodyear, R. K. (2014). Fundamentals of clinical supervision (5th ed.). Pearson.
Geller, S. M., & Greenberg, L. S. (2012). Therapeutic presence: A mindful approach to effective
therapy. American Psychological Association.
Greenberg, L. S. (2010). Emotion-focused therapy: A clinical synthesis. Focus, 8(1), 32-42.
Norcross, J. C., & Wampold, B. E. (2011). Evidence-based therapy relationships: Research conclusions
and clinical practices. Psychotherapy, 48(1), 98-102.
Rønnestad, M. H., & Skovholt, T. M. (2013). The developing practitioner: Growth and stagnation of
therapists and counselors. Routledge.
Wampold, B. E. (2015). How important are the common factors in psychotherapy? An update. World
Psychiatry, 14(3), 270-277.

A „Terápiás titkok: Mit gondol valójában a pszichológus a kezelés során?” bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.

Nem ritkák a határátlépések, a kellemetlen kötelező beszélgetések vagy éppen a kapcsolat hiánya. Nem könnyű gyerekből felnőtté válva kiegyensúlyozott kapcsolat kialakítása a szülőkkel. Az érzelmi, valamint gazdasági függés ennek mind-mind akadályozói… Egy terhelt szülő gyerek kapcsolat pedig felnőttkorban sem lesz felhőtlen, ha ezen tudatosan nem dolgozik legalább az egyik fél – megjegyzem a legtöbb esetben csak akkor érhető el pozitív változás ha mindkét fél egyformán  tesz ezért .

Számtalan aspektusa van ennek a problematikának, de ebben az írásomban azzal az életszakasszal foglakozom, amikor biztosan felerősödnek a régen eltemetett konfliktusok, amikor rés keletkezik a pajzson, amikor minden korábbi sérelem, probléma felszínre kerül: ez  nem más, mint a kisgyermek érkezése a családba, a szülővé, nagyszülővé válás.

A friss szülők gyakran arról panaszkodnak, hogy az érzelmi, fizikai támogatás helyett kritikát, bántást kapnak, gyakran követelőzés és a határok átlépése keseríti meg az újdonsült anyukák, apukák hétköznapjait.

De mit tehetünk szülőként? Már a baba érkezését megelőzően készülhetünk lelkileg és a gyakorlatban is ezekre a nehezebb helyzetekre?

Egyszerűen mondjuk el az érintett családtagoknak, hogy mit szeretnénk, le is írhatjuk, ez mindig egy jó támpontot ad.

Jelezzük azt is, hogy az igényeink változhatnak a gyermek érkezése után és kérjük legyenek megértőek ezzel kapcsolatban.

A kisgyermek érkezése a családba számos változást hoz, mint, ahogy már utaltam rá a szülők, nagyszülők kapcsolatában is gyakran felerősödnek a korábban eltemetett konfliktusok. Ahhoz, hogy ezt a problémát kezelni tudjuk, érdemes előre felkészülni és a soron következő tippeket és tanácsokat is figyelembe venni (Biringen et al., 2014; Apter, 2018):

1. Kommunikáció és egyértelmű határok kijelölése: Fontos, hogy az újdonsült szülők már a baba érkezése előtt megbeszéljék a szüleikkel és nagyszüleikkel a várakozásaikat, és határokat húzzanak. Ez segít abban, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mi a szerepe és mit várhatnak el egymástól (Deave et al., 2008).

2. Támogatás és segítség kérése: A szülőknek nem szégyen segítséget kérni a nagyszülőktől, de fontos, hogy ezt a szükségleteik és a határaik figyelembe vételével tegyé A nagyszülők által a szülők igényei szerint nyújtott segítség sokat javíthat a család közérzetén, és erősítheti a generációk közötti köteléket (Goodman, 2007).

3. Az új szerepek elfogadása: A nagyszülőknek meg kell tanulniuk elfogadni az új szerepüket, és tiszteletben tartani a szülők döntését. A szülőknek pedig meg kell érteniük, hogy a nagyszülők tapasztalata és tudása értékes lehet, de a végén a döntés a saját kezükben van (Biringen et al., 2014).

4. Konfliktuskezelés: Ha konfliktusok adódnak a szülők és a nagyszülők között, fontos, hogy nyugodtan és érzelmi intelligenciával kezeljék a helyzetet. A szülőknek érdemes kifejezniük az érzéseiket és a gondolataikat, és megpróbálni együttműködni a nagyszülőkkel a probléma megoldása érdekében (Apter, 2018).

5. Szakmai segítség igénybevétele: Ha a családi konfliktusok kezelhetetlennek tűnnek, a szülőknek és a nagyszülőknek érdemes szakmai segítséget kérni, például családterápiát vagy mediációt, hogy együttműködőbb és harmonikusabb kapcsolatot alakíthassanak ki egymással (Walsh, 2016).

Ezekben a problémákban a pszichológus online is tud hatékonyan segítséget nyújtani a család minden érintett tagjának.

Időpontot kérek

6. Időt szakítani egymásra: A szülőknek és nagyszülőknek érdemes időt szakítani egymásra, hogy ápolják a kapcsolatukat és megvitassák a problémákat, mielőtt azok súlyosbodnának. Egy közös program, mint egy séta vagy egy családi ebéd, lehetőséget teremt arra, hogy a felek nyugodt körülmények között beszélgethessenek és megértsék egymás nézőpontját (Sarkadi et al., 2008).

7. Tolerancia és rugalmasság: Fontos, hogy mind a szülők, mind a nagyszülők toleránsak és rugalmasak legyenek egymással szemben. A különböző generációk eltérő szokásokkal, hiedelmekkel és elvárásokkal rendelkeznek, így a kölcsönös tisztelet és megértés alapvető a zökkenőmentes kapcsolat kialakításához (Barnett et al., 2010).

8. A gyermek körüli teendők megosztása: A szülőknek és nagyszülőknek érdemes megbeszélniük, hogyan oszthatják meg a gyermekkel kapcsolatos teendőket. A feladatok megosztása segíthet abban, hogy mindenki tisztában legyen a szerepével és a teendőivel, csökkentve ezzel a feszültséget a családban (Goldberg & Carlson, 2014).

Összefoglalva, a kisgyermek érkezése a családba különösen fontos időszak a szülők és nagyszülők közötti kapcsolat szempontjából. A fent említett tanácsok és módszerek alkalmazása elősegítheti a konfliktusok kezelését és a generációk közötti harmonikus kapcsolat kialakítását.

Ezeket a tanácsokat és módszereket alkalmazva a szülők és nagyszülők közötti kapcsolat erősödhet, és a kisgyermek érkezése a családba harmonikusabbá válhat.

A legfontosabb, hogy mindkét fél nyitott legyen a párbeszédre, tiszteletben tartsa egymás nézőpontját, és támogassa egymást a változások időszakában. A családi kapcsolatok ápolása és a konfliktusok kezelése idővel hozzájárul a család egészséges dinamikájához, amely pozitív hatással lehet a gyermek fejlődésére és jólétére.

Gaál-Soproni Anita

Klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus

Források:

Apter, T. (2018). Grandparenting: New roles, relationships, and expectations. Family Relations, 67(2), 286-299.

Barnett, M. A., Scaramella, L. V., Neppl, T. K., Ontai, L. L., & Conger, R. D. (2010). Grandmother involvement as a protective factor for early childhood social adjustment. Journal of Family Psychology, 24(5), 635-645.

Biringen, Z., Altenhofen, S., Aberle, J., Baker, M., & Brosal, A. (2014). Emotional availability, attachment, and intervention in center-based child care for infants and toddlers. Development and Psychopathology, 26(2), 477-491.

Deave, T., Johnson, D., & Ingram, J. (2008). Transition to parenthood: the needs of parents in pregnancy and early parenthood. BMC Pregnancy and Childbirth, 8(1), 30.

Goldberg, A. E., & Carlson, M. J. (2014). Parents’ relationship quality and children’s behavior in stable married and cohabiting families. Journal of Marriage and Family, 76(4), 762-777.

Goodman, C. C. (2007). Intergenerational triads in grandparent-headed families. The Gerontologist, 47(5), 643-657.

Sarkadi, A., Kristiansson, R., Oberklaid, F., & Bremberg, S. (2008). Fathers’ involvement and children’s developmental outcomes: a systematic review of longitudinal studies. Acta Paediatrica, 97(2), 153-158.

Walsh, F. (2016). Strengthening Family Resilience. Guilford Publications.

A Baba a fedélzeten: A szülők és nagyszülők kapcsolatának titkos kódja a családi békéért bejegyzés először Netterápia-én jelent meg.