Paul Schilder az 1920-as években definiálta először a testképet: „a saját testünk, amit a fejünkben megformálunk, az az, amilyennek mi a testet látjuk” (1950; idézi:1.).
„A testkép egy komplex összefüggést ír le, mely magába foglalhatja: az identitást, önbecsülést, a szexualitást, a kulturális szokásokat és az egészségügyi kérdéseket” (Asher és Asher, 1999; idézi: 2.).
Grogan (1999; idézi: 2.) úgy definiálja a testkép fogalmát, mint „a személy percepciói, gondolatai és érzései a testéről”.
Bár az embereknek nem lehet egy pontos képe a testükről, magától értetődő, hogy van egy képük, amit használnak is gondolkodásuk, viselkedésük során (1.).
Rudd és Lennon (2000; idézi:1.) szerint a testünkről kialakított képet több komponens befolyásolja: 1.) az észlelési komponens arra utal, hogy hogyan látjuk a méreteinket, formánkat, súlyunkat, mozgásunkat és teljesítményünket, míg az
2.) attitűd komponens arra utal, hogy hogyan érezzük magunkat ezekkel az attribútumokkal kapcsolatban, és hogy ezek az érzések hogyan befolyásolják a testünkkel kapcsolatos érzéseinket. Ezek tulajdonképpen mentális sémák, melyek megmagyarázzák, hogy az emberek miért gondolkodnak annyira eltérően fizikai szükségleteikről és fizikai kondíciójukról.
A nők kevésbé elégedettek megjelenésükkel, mint a férfiak (Grogan, 1999; idézi: 2.).
A társadalmi elvárások, modellek nagyban befolyásolják az egyének testükről kialakított képét. A nyugati társadalmak bizonyos testformákat jobban preferálnak: nőknél a vékony és formás alakot, míg férfiaknál a karcsú, de izmos alakot, az ettől való eltérés negatív társadalmi következményeket vonhat maga után (Bordo, 1993; idézi: 2.).
Siever (1994) kidolgozott egy elméletet arra vonatkozóan, hogy a nők számára miért fontosabb a testi megjelenés, és ez milyen mértékben hat a szexualitásukra.
„Szexuális tárgyiasítás veszélyeinek” nevezi azt a jelenséget, amikor valakire mint szexuális tárgyra tekintünk. A jelenség során a testképpel való elégedetlenség arra a vágyra válaszul jelenik meg, hogy hasonló legyen a férfiak szexuális preferenciáihoz, mely azt mondja, hogy a szexuális partnernek karcsúnak kell lennie.
Testünkkel való elégedettség változása
A testtel való megelégedettség nagyon gyorsan változik, főleg kamaszkorban (3.). Egy longitudinális vizsgálatban több, mint 2500 serdülőt vizsgáltak: a lányok minden életkorban kevésbé voltak elégedettek a testükkel, mint a fiúk, illetve kiderült az is, hogy a kor előrehaladtával csökken a testükkel való elégedettségük (4.). Az utóbbi vizsgálat arra is felhívja a figyelmet, hogy a serdülők éppen ebben az időszakban mennek át a legnagyobb változást jelentő szexuális fejlődésen, sokuk ekkor létesít először szexuális kapcsolatot. Különösen károsak lehetnek tehát ebben az időszakban a testtel kapcsolatos negatív érzések.
Schooler és munkatársainak (2008) tanulmánya a testkép és a szexuális egészség közötti kapcsolatot vizsgálja serdülő fiúkon. A lányok elégedetlensége többnyire a súlygyarapodásból származik, míg a fiúk izmosabbak, férfiasabbak szeretnének lenni (3.). A legújabb kutatások szerint több fiú szteroidokat és táplálék kiegészítőket szed annak érdekében, hogy elégedettebb legyen testével (5.).
Allport (2000) az önértékelést az ember alapvető és univerzális szükségleteként jelöli meg, melyet nagyban befolyásolnak a társas visszajelzések. Rogers (2008) szerint a személy akkor fogja önmagát értékesnek ítélni, ha környezete feltétel nélkül elfogadja őt, és a „jól működés” fogalmához köti a fogalmat.
Maslow (2003) szerint az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges az, hogy a személy értékesnek érezze önmagát.
Sokan vélekednek úgy, hogy a magas önértékelés a mentális egészség egyik fő összetevője, mely szoros összefüggést mutat a jó hangulattal, a szomatikus és pszichés tünetek hiányával és az optimizmussal (9.). Saját testünkhöz való viszonyunk, saját testünkről kialakított képünk nagyban befolyásolja önbecsülésünket és énképünket, meghatározza mindennapi viselkedésünket és közérzetünket (10.).
Forrás:
- Gleeson, K., Frith, H. (2006). (De)constructing Body Image. Journal of Health Psychology, 11(1), 79-90.
- Conner, M., Johnson, C., Grogan, S. (2004). Gender, Sexuality, Body Image and Eating Behaviours. Journal of Health Psychology, 9(4), 505-515.
- Schooler, D. és Ward, L. M. (2006). Average Joes: Men’s relationships with media, real bodies, and sexuality. Psychology of Men & Masculinity, 7, 27-41.
- Paxton, S. J., Eisenberg, M. E. és Neumark-Sztainer, D. (2006). Prospective predictors of body dissatisfaction in adolescent girls and boys: A five-year longitudinal study. Developmental Psychology, 42, 888-899.
- Ricciardelli, L. A. és McCabe, M. P. (2002). Psychometric evaluation of the Body Change Inventory: An assessment instrument for adolescent boys and girls. Eating Behaviors, 3, 45-59.
- Rogers, C. R. (2008). Valakivé válni. Edge 2000 Kiadó, Budapest.
- Allport, G. W. (2000). A személyiség alakulása. Kairosz Kiadó, Budapest.
- Maslow, A. (2003). A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Budapest
- Kökönyei, Gy. (2007): Önértékelés, rizikómagatartás és jóllét serdülőkorban. In: Urbán, R., Demetrovics, Zs., Kökönyei, Gy. (eds) Iskolai egészségpszichológia. L’Harmattan, Budapest.
- Túry F., Szabó P. (2001). A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és abulímia nervosa. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
