– Mik a leggyakoribb problémák, amikkel a szülők magához fordulnak segítségért?
Az óvodában leggyakrabban a beszoktatás és az iskolakezdés idején jelennek meg a problémák. Beilleszkedési nehézségek, szorongásos tünetek, indulatkezelési problémák a leggyakoribbak, melyeket az szülőkkel és az óvodapedagógusokkal közösen próbálunk megoldani. A konzultációs alkalmak célja a szülő kompetenciáinak és önismertének fejlesztése, egy új nézőpont, a szakember tükre segítségével. A gyermeknevelés során a szülők is találkozhatnak saját gyermekkori elakadásaikkal, s ilyenkor nehéz megoldásokat találni. Ez természetes folyamat, hiszen nem csak a gyermek fejlődik, hanem a család minden tagjának új kihívásokkal kell szembenézni saját fejlődésében is. Gyakran a gyermekek jelzik, hogy valami nincs rendjén, feszültségek mutatkoznak a család rendszerében vagy az óvodában. Óvodapszichológusként úgy gondolom, hogy nincsen rossz kérdés, komolyan kell venni a szülők aggodalmát, abban tudok segíteni, hogy közösen eldöntsük, aktuális krízishelyzetről van-e szó, melyben a közös gondolkodás és cselekvés elősegíti a változást, vagy van-e olyan probléma, értem itt például az idegrendszeri éretlenséget, vagy pszichiátriai problémákat, melyben speciális szakember segítségére van szükség. Az óvodapszichológus a szülőkkel és a pedagógusokkal együtt folytatott munka során segít elkülöníteni az aktuális, az élet természetes velejárójaként megjelenő elakadásokat és a komoly pszichés problémákat.
– Lehet ezt jól csinálni? Honnan eredhet a „szaranya érzés”?
Persze, de ez nagyban függ attól, hogy mennyire szeretnénk a maximumot nyújtani. Ha a lehető legjobb teljesítmény a legfőbb célunk, a családban, munkában, gyereknevelésben, akkor a kevesebb nem elég, s folyamatosan elégedetlenek lehetünk, szorongunk, feszültek vagyunk.
A gyermekneveléshez nincsen tankönyv, mindenki a saját gyermekének a legjobb ismerője. Ha tudjuk követni saját magunkat, megpróbáljuk megérteni, mi is történik bennünk, akkor könnyebb változtatni a berögzült, s sokszor már nem működő sémáinkon. A változás, a rugalmasság, sokat segíthet. A család egy rendszer, mely a külső és belső változásokra folyamatosan reagál. Annyi információ és elvárás található az interneten is, melyek megzavarják az amúgy is bizonytalan szülőket. Kétségbeesésükben utána olvasnak a problémáknak az interneten, s megerősítés helyett inkább még több kétséggel találkoznak.
Mi felnőttek is el vagyunk árasztva információkkal, elvárásokkal, s meg kell tanulni szelektálni. Rengeteg olyan eset van, amikor az idő, az együttlét megoldhatja a problémákat.
Az óvoda az első helyszín, ahol a család találkozik a külvilággal, s annak visszajelzéseivel. A család, a gyerek és a szülők is új elvárásokkal kell, hogy szembesüljenek. Az anyuka ekkor kezd el dolgozni, a kicsi óvodát kezd és a párkapcsolat is átalakul, az új élethelyzetben, melyben az alkalmazkodás nem könnyű.
– Ha valaki nem kapott megfelelő neveltetést, nem látott követendő mintát hogyan kell a gyerekkel bánni, akkor mit tehet?
Nem könnyű túljutni a berögzült sémáinkon, viszont a szélsőségekbe csúszni, annál egyszerűbb. Ha a „dacos, dühös kisgyerek” jelenik meg szülőként a reakcióinkban érdemes szakember segítségét kérni. Ha azon kapjuk magunkat, hogy indulatosak vagyunk, kapkodunk, nem úgy működik a gyerek, a rendszer, ahogy elképzeltük, érdemes egy pillanatra megállni, s átgondolni mi is az, ami a családban nehézségekbe ütközik. Ha felborul a megszokott rend a gyerekek gyakran a viselkedésük megváltozásával jelzik, az eddig jól működő megoldási módok kudarcba fulladhatnak, a szülők is tehetetlennek érezhetik magukat. Ekkor érdemes szakember segítségét kérni, amikor új és külső nézőpont segítségével új megoldásokat találhatunk. A konzultáció célja akár online, akár személyes találkozás útján történjen is, minden esetben a szülő hatékonyságának fejlesztése az együtt gondolkodás.
A beszélgetés következő részéből megtudhatjuk, hogyan reagál a gyerek a szülők bizonytalanságára és konkrét tippeket kaphatunk a pszichológusunktól, hogy mire figyeljünk oda a leginkább a gyereknevelésnél.
