A szorongásos zavarokról általában

publications-35A szorongás egy általános, hétköznapi fogalom, mely minden ember számára ismerős, érzelmi élmény, amit hétköznapi gondok és aggodalmak váltanak ki.

Ha a személy egy általa fizikailag vagy pszichológiailag fenyegetőnek tartott helyzetbe kerül, a félelem aktiválódik, és szorongást érez (Beck és Emery, 1999). Olyan érzelmi állapotba kerül ilyenkor, mely kellemetlen számára és olyan szubjektív érzések kísérik azt, mint feszültség vagy idegesség, a fiziológiai tünetek közül pedig megjelenhet a szívdobogás, remegés, hányinger vagy a szédülés.

A szorongásos reakció elsődlegesen egy adaptív folyamat, mely a fejlődés során többször előfordul, és leküzdése fontos része a személyiségfejlődésnek.

Bizonyos mértékű szorongás időnként teljesen természetes, a kreatív gondolkodással, problémamegoldó készséggel, önmagunkkal kapcsolatos egészséges kételyekkel is összefüggésbe hozható. (Rieman, 2011)

A szorongás gyakorlatilag egy irracionális félelem, olyan félelem, melynek tárgya nincsen.

Ez a félelem valószínűsíthetően egy ősi reakció önállósodása, az idegrendszer menekülési reakciót szervező struktúrája (Tringer, 1999). Kórosnak akkor nevezhetjük, ha indokolatlan, túlméretezett, és látszólag jelentéktelen események hatására is megjelenik.

Mentzos (2003) szerint fontos a félelem és a szorongás közötti különbségtétel, eszerint a szorongás diffúz, tárgynélküli, irányultsággal nem rendelkező élmény, míg a félelem konkrét veszélyre vonatkozik. Freud az előbbit neurotikus szorongásként definiálta, ez alá sorolta az akut szorongásos rohamokat (ma ezt hívjuk pánikzavarnak), a krónikus anticipátoros szorongást és a fóbiát. Azt is megállapította, hogy mind a három eredményezhet agorafóbiát, aminek a funkciója, hogy az egyén elkerülje azokat a helyzeteket a mindennapi életben, melyek bénító szorongással járnának. Elmélete a neurotikus szorongás kialakulásának okáról egy fiziológiai modell volt, mely szerint a szorongás a le nem vezetett libidó felhalmozódásának eredménye. Ezután dolgozta ki a pszichológiai elméletét, a strukturális modellt, amiben a szorongást egy jelzésnek tekinti: tudattalan konfliktusra hívja fel a figyelmet, vagyis arra, hogy egy tudattalan ösztönös kívánság kifejeződhet és cselekvéssé is alakulhat. A tudattalan konfliktus az én és a felettesén erői, és a szexuális vagy agresszív kívánságok között van, a jelzőszorongás pedig megjeleníti ezt a konfliktust. (MacKinnon, Michels, Buckley, 2010)

A modern elméletek már a velünk született tényezőket és a gyerekkori tárgykapcsolatot is figyelembe veszik, így például az, hogy a mindennapi szorongást hogyan tudjuk elviselni, nagyban függ a csecsemő biológiai temperamentumától.

A pánikzavarban, a generalizált szorongásban és a fóbiában egy nagyon fontos közös elem, a szorongástűrés biológiai alapon alacsony küszöbe. Klinikailag tehát összefüggnek, valószínűleg átfedést találunk közöttük. A legszorosabb kapcsolat a pánikzavar és a fóbia között van, gyakran ugyanazon klinikai szindróma aspektusai. (Mackinnon, Michels, Buckley, 2010)

Az alapszorongások mindenkiben ott vannak és könnyen elő is jöhetnek például egy megterhelő vagy traumatikus helyzetben.

Szorongásos zavar akkor jön létre, amikor az eredetileg normálpszichológiai szorongás maladaptív, patológiás formában lép fel. A patológiás szorongás a pszichopatológia leggyakrabban használt jelensége, akár, mint vezető tünet, akár mint a legkülönfélébb pszichés zavarok keletkezésében, fenntartásában és folyamatában fontos szerepet játszó tünet.

A szorongásos zavarokban szenvedők száma igen magas, együttes prevalenciájuk a legóvatosabb becslések alapján is meghaladja a 10%-ot, más pszichiátriai betegségekkel is gyakran társul. Jellemző, hogy nem a pszichológia, vagy pszichiátria, hanem más szakterületeken jelennek meg, így például a kardiológusnál vagy a belgyógyászaton. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a fel nem ismert szorongásos, fóbiás zavarok egészségügyi költségvonzata is jelentős. (Karmacsi, Bánki, 2001)

– Gaál-Soproni Anita –

Felhasznált irodalom:

Beck, A. T., Emery, G., Greenberg, R. L., 1999. A szorongásos zavarok és a fóbiák kognitív szemlélete. Budapest: Animula Kiadó.

Karmacsi, L., Bánki, M. Cs., 2001. Fóbiák és egyéb szorongásos zavarok. In: Füredi, J., Németh, A., Tariska, P., szerk. 2001. A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 389-401. old.

MacKinnon, R. A., Michels, R., Buckley, P. J., 2010. Pszichiátriai interjú a klinikai gyakorlatban. Budapest: Lélekben Otthon Könyvkiadó.

Mentzos, S, 2004. A konfliktusfeldolgozás neurotikus módjai. Budapest: Lélekben Otthon Könyvkiadó.

Rieman, F. (2011): A szorongás alapformái. Budapest: Háttér Kiadó.

Tringer, L., 1999. A pszichiátria tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük