Polcz Alaine Rend és rendetlenség című műve olyan életvezetési kalauz, amely együttgondolkodásra készteti az olvasót.
Olyan, minden ember életében meglévő, hétköznapi dolgokról szól, melyek erősen befolyásolják hangulatunkat, komfortérzetünket. A körülöttünk lévő, állandóan változó-alakuló rend-rendetlenség állapot átgondolásához, újradefiniálásához ad ötleteket.
Számos példán, őszinte vallomáson keresztül kaphatunk példákat arra, hogy milyen tényezők befolyásolhatják saját rendességünket vagy rendetlenségünk, valamint hogy a körülöttünk lévő környezet rendje-rendetlensége hogyan hathat vissza ránk, hogyan alakíthatja közérzetünket, hangulatunkat, hiszen ideális esetben az otthonunk az a hely, ahol jól érezzük magunkat, felfrissülhetünk. Nem mindegy tehát, hogy a lakásunkban valóban otthon érezzük-e magunkat, vagy csak lakunk benne.
A mű egészét jellemzi az őszinteség, s a példák hol tanítanak, modellként szolgálnak, hol pedig egyenesen elborzasztanak. Rávilágítanak arra, hogy gyakran külső körülményeket okolunk azért, ha nem olyan az otthonunk, ahol jól érezzük magunkat – idő vagy pénz hiánya, a lakás rossz adottságai a leggyakrabban felsorolt kifogások. Minden vallomásban közös, hogy vagy pozitív, vagy negatív viszonyulást hoznak létre, amitől átélhetővé, közelivé válik az írás.
„A lakást csak az tudja jól beosztani, aki tudja, hogy mit akar az életben, ismeri képességeit, helyesen méri fel a körülményeket, valóra tudja váltani terveit és célkitűzéseit.” (37. o.) – ez lehet talán a mű egyik kulcsmondata.
A könyv három fő részből áll.
Az első rész
Az első részben a szerző a rend-rendetlenség általános megfogalmazásával foglalkozik. Leírja a formai és a lényegi rend közötti különbséget, példákkal illusztrálja a lakás berendezése során megmutatkozó rendstruktúrát. Olvashatunk a lakásban lévő mellékhelyiségek, zugok rendjéről, a lakás ajtaján kívüli rendről, valamint az önként vagy akár kényszerből együtt élő emberek együtt kialakított vagy éppen nem kialakított közös rendjéről. Végül szó esik az egyéni rendstruktúráról is.
A második rész
A második rész azzal foglalkozik, hogy mik a rend-rendetlenség alakulásának összetevői – hogyan alakul az ember kapcsolata az őt körülvevő tárgyakkal a gyermekkortól kezdve, mennyire határozzák meg az érzelmek és az akarat ezt a kapcsolatot.
A harmadik rész
Végül a harmadik részben a rend-rendetlenség jelenséggel kapcsolatos gyakorlati problémákra helyezi a szerző a hangsúlyt, útmutatást nyújt ahhoz, hogy hogyan tudjuk tudatosítani saját rend-rendetlenség viszonyulásunkat, mit tehetünk, ha saját rendszerünk ütközik másokéval, végül szó esik arról is, hogy a renddel vagy rendetlenséggel kapcsolatos problémáinkra milyen megoldásokat érdemes keresnünk.
Az első rész egyik fontos gondolata arra mutat rá, hogy a rendnek két formája van: lényegi és formai. Lényegi rend az, ha a tárgyak elhelyezése megfelel annak a folyamatnak, amelyre használjuk őket. Formai rend az, amit általában rendnek nevezünk, ám ez megtévesztő lehet – a túl merev rend célellenessé válhat.
Tehát lehet, hogy látszólag rendetlenség van, ám ha a tárgyak elhelyezkedése az ott élő számára kézre álló, lényegileg rend van. Ha formailag rend van, de a tárgyak elhelyezése nem szolgálja az ott élők céljait, lényegileg rendetlenség uralkodik.
„A formai rész szembetűnő, ám megtévesztő lehet. A lényeg az, hogy a tárgyak elhelyezése a folyamatok céljának, melyeket szolgálnak, hogyan felel meg.” (18.o.)
Az ember rendhez való viszonya nem pusztán tanult dolog, hanem a habitus is nagyon meghatározó. Vannak eleve rendes és rendetlen emberek is, de ez az élet során a körülmények, lakótársak, lelkiállapot függvényében változhat.
A lakás berendezésében mutatkozik meg leginkább az ember rend-rendetlenség viszonya.
A könyvben példákat olvashatunk arról, hogy különböző emberek hogyan élik meg fantasztikusnak vagy elviselhetetlennek ugyanazt a lakást.
„Az építész által lezárt tereket csak mint üres kereteket foghatjuk fel. A lakók panaszai és okfejtése rendszerint nem magyarázat, többnyire tünet, amit csak alapos megfontolással lehet értékelni. Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.” (37.o.)
A könyv példái alapján a nagyon nagy és a nagyon kicsi lakásokban a legnehezebb rendet tartani, ám némi talpraesettséggel sikerülhet.
Nagyon elgondolkodtatóak azok a példák, amelyekben a szereplők életkörülményei hirtelen nagyon megváltoztak – a példák jó része az 1950-es évekből származnak, a lakásválság idejéből – és nagy lakásból egy szobába vagy éppen ellenkezőleg, kis lakásból villába költöztek. Van, aki rugalmasan, jól tudott alkalmazkodni ehhez, és volt olyan is, aki képtelen volt feladni addigi életstílusát.
„Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorokat életrendjének megfelelően válogatja össze és helyezi el a lakásban. Életformája változtatásával, ha ez szükséges, a bútorait is cseréli vagy átcsoportosítja. Igen sokan azt válaszolják erre, hogy a bútorcsere nem oldható meg olyan egyszerűen. Valóban vannak emberek, akik egy életen át szenvednek az örökölt vagy részben szerzett, kényelmetlen és rosszul használható bútoroktól, de nem változtatnak, általuk legyűrhetetlennek vélt akadályok miatt. Vannak, akik a legnagyobb könnyedséggel változtatnak, s a bútoroknak csak számukra csak akkor van értelme, ha jól szolgálja cselekvéseik célját, és alkalmazható életformájukhoz.” (43.o.)
A szerző kitér a rend-rendetlenség és a lelkiállapot kapcsolatára is.
Megfigyelései szerint a külső káosz mindig egy belső kaotikus állapot kivetülése. Időhiány, krízis, válsághelyzet, életmódváltás esetén felborulhat a rendstruktúra. Az, hogy ez hol történik, mutathatja, hogy az élet mely területén lépett fel a válság – kialakulhat káosz otthon vagy a munkahelyen is.
Az állandó káosz azonban súlyos pszichés rendellenességek, elmebetegség jele lehet. Ennek ellentéte, a kínos pedantéria a másik véglet, leginkább a paranoid betegekre jellemző.
Ebből következhet, hogy környezetünk rendezése jótékonyan hathat lelkiállapotunkra is, különösen olyankor, ha a rendetlenség kiváltója egy lelki probléma.
Általános tapasztalat, hogy az emberek többségének szüksége van legalább egy külön fiókra, amiben saját holmiját tartja. Kivétel ez alól a kisgyerekek és a különösen autonóm személyiségek. A könyvben olvashatunk példákat arra, hogy ha ez nincs meg, akár egy zseb vagy kötény is megfelelhet a célnak.
„Az szenved a saját fiók hiánya miatt, aki már önálló személyiség kezd lenni, vagy az volt, és most a körülmények meggátolják abban, hogy egyéniségének megfelelő életet éljen.” (56. o.)
A könyv harmadik részében a rend-rendetlenség problémák megoldási lehetőségeire tér ki a szerző, hiszen a példák is jól illusztrálták, hogy szinte mindenki küzd saját vagy mások rend-rendetlenség viszonyaival. Gyakran az élet maga hozza a megoldásokat partner- lakás- életkörülmény- vagy környezet váltás megjelenésével, ami hozhatja magával a lakás vagy szoba átrendezésével.
„A lakásátrendezés erős hatását azon is lemérhetjük, hogy ha valaki például tárgyvesztés, haláleset, házassági vagy élettársi kapcsolat felbomlása miatt szenved – vagyis elveszíti szeretete tárgyát – , valójában akkor kezdi felszámolni a veszteséget, amikor a lakását átrendezi. Az emberek ösztönösen is érzik ezt. Egyesek a veszteség után azonnal és kétségbeesetten próbálják átalakítani a volt „közös” otthont; mások viszont hosszasan vagy életre szólóan őrzik a régi rendet, kötődve az elvesztetthez.” (196.o.)
A mű elsősorban önmegfigyelésre, önelemzésre biztat. Ez történhet később mások bevonásával is, ez segíthet a korrekcióban. Meg kell találnunk saját indítékainkat, saját viszonyulásunkat rend-rendetlenséghez – sajátunkéhoz és másokéhoz egyaránt.
A könyv ajánlható bárkinek, aki nyitott az önismeretre, kíváncsi arra, hogy milyen az ő rend-rendetlenség magatartása, szereti új szempontból átgondolni, hogy hogyan rendezi be saját lakását, szobáját, egyáltalán, életterét. Talán nincs is a könyvnek olyan olvasója, aki ne nézne új szemmel saját lakására, szekrényeire, ne gondolná át, hogy az őt körülvevő tárgyak valóban mind az ő céljait szolgálják-e.
– Pethő Anikó –
