Válsághelyzet. Váláshelyzet?

Egyre többet találkozhatunk környezetünkben, baráti, családi körben azzal, hogy a mai világ mekkora terheket nyom az emberekre, azok pedig mennyire befolyásolják kapcsolatainkat. Megoldási eszközközöket azonban igen kevés esetben kapunk. Általában ott állunk a problémánkkal tehetetlenül, esetleg bújjuk az internetet mindenféle megoldási lehetőség, gyógymód, csodaszer után kutatva. Ebből azonban általában nem sül ki túl sok jó, mert begörcsölünk, rögtön a legrosszabbat gondoljuk. De mégis mi mást is tennénk, hiszen a rengeteg „felesleges” tudás mellett az iskolákban azt nem tanítják, nem készítenek fel, hogy pl. hogyan működnek a kapcsolatok, hogyan működöm én, milyen nehézségekkel kell majd szembenéznünk a gyermeknevelés során, a párkapcsolatokban milyen konfliktushelyzeteket adódhatnak, vagy az életünk során felbukkanó krízishelyzeteket hogyan kezeljük, merre induljunk tovább.

Na de nézzük meg ennek a nagy zűrzavarnak egy „kisebb” szeletét: a párkapcsolatokban felmerülő krízishelyzeteket, amik alapjaikban mozgathatják meg az adott kapcsolatot.

Az előző mondatban elhangzott egy szó, alapok. Ha belegondolunk, egy ház építése az alapoknál kezdődik. Ha az nem stabil, a ráépülő részek is instabillá válnak és az egész összedőlhet. Ebből kiindulva akkor hogyan várhatjuk el, hogy egy kapcsolat biztos lábakon álljon, ha a kezdetben nem alapoztuk meg azt. Ekkor logikus a kérdés, hogy na és hogyan érhetjük azt el? Mire kell figyelni? Hangozhat a válasz: a párunkra, önmagunkra, a kapcsolatunkra. Vagyok én, van a párom és van a kapcsolatunk. Azonban az a bizonyos mi több mint az én + ő. Fontos tudni, hogy minden egyes részvevő hat a másikra. Ha én rosszul érzem magam, attól a párom is. Az pedig visszahat rám. És máris rossz a hangulat. Ebből kiindulva két fontos területet kell kiemelni, amitől működni tud egy kapcsolat: az egyéni szükségletek ki legyenek elégítve, illetve meg kell találni azokat a közös célokat, érdekeket, amik eléréséért közösen küzdhetünk. És ezeket minél előbb tisztába kell tenni, ehhez pedig rengeteg beszélgetésre, a másikra való figyelésre, türelemre, toleranciára van szükség.

Az alapokat felépítettük.

(Vagy legalábbis azt gondoljuk…) És akkor most jönnek a szürke hétköznapok, a mindennapi kisebb nehézségek és a kapcsolat további sorsában döntő szerepet játszó nagyobb problémák. Ezeket nevezzük most válságtényezőknek. Számtalan ilyen helyzet adódhat, nem is lehet ezt felsorolás szinten említeni, mert minden kapcsolatban más és más helyzet jelenthet nehézséget. Ami az egyikben zökkenőmentesen megy, a másikban akár a kapcsolat felbomlásához is vezethet. Na de nézzünk meg pár példát.

A családok szociális helyzetében nagy megpróbáltatást jelenthet az egyik fél munkahelyének elvesztése vagy éppen egy külföldi munkavégzés lehetősége. Ebben a bizonytalan helyzetben minden lehetőséget meg kell keresni, és az esetleges erőforrásokat mozgósítani kell. És nem csak pénzügyi szempontból, hanem biztosítani kell a másikat támogatásunkról, hogy érezze, nem csak a felhőtlen időszakban vagyunk jó partner.

Aztán eljön a pont, amikor érezzük, hogy megérett már a kapcsolat a gyermekvállalásra. Akármilyen furcsán hangzik, ennek nem csak napos oldala van, hanem a kapcsolat szempontjából ez nagy kihívás, egyfajta krízishelyzet. És erre fel kell készülni. Nem csak nekünk, hanem a környezetünknek is, hiszen kihat a tágabb családra, a munkánkra, a baráti kapcsolatainkra. Na és megváltoznak a szerepek. A barátnőből anya lesz, a „pasiból” apa. És elfelejtjük, hogy a párunknak emellett a szerep mellett mi elsősorban nő és férfi vagyunk, akibe annak idején beleszeretett, aki vonzotta. Az anyák minden gondolata csöpp babája körül forog – ami persze érthető is. A nagyon intenzív, szoros anya –gyermek kapcsolat, a szoptatás intimitása, a férfira fordított kevesebb idő mind a féltékenység, kirekesztettség érzését keltheti benne. Ő lesz a pénzkereső, akinek el kell tartania a családját, biztosítania kell a jólétüket. A fókusz így másra helyeződik át. A pénzügyek miatti aggodalom mellett olyan stresszfaktorok is megjelennek, mint a kialvatlanság, a gyermek egészségére, „jól fejlődésére” vonatkozó félelmek, amik még inkább generálják a belső feszültséget, szorongást. Ebből kifolyólag felléphetnek benne önértékelési problémák, saját férfiasságában való bizonytalanságok, amik akár szexuális problémákhoz is vezethetnek.

Vagy gondot okozhat egy hirtelen fellépő betegség, egy hozzátartozó halála, ami mind a két fél szempontjából óriási érzelmi megterhelést jelent.

A párok, családok életében gyakran előforduló nehézség több generáció együttélése, az alkalmazkodási stratégiák kialakítása. Vagy ha egy már különálló pár a szülőkhöz való visszaköltözésre kényszerül. Vagy pont ellenkezőleg, az egyik félnek nehéz a szülőkről való leválás, s az anyós vagy após egy láthatatlan Marionett bábuként folyamatosan leng a fejük felett, s igyekszik mindent kontroll alatt tartani.

No és a legkényesebb, a félrelépés kezelése. Fontos átgondolni, mi vezethetett ehhez, hol vannak elakadások, kinek mi hiányzik a kapcsolatból. Általában ez a kapcsolatok felbomlásának leggyakoribb oka.
Összességében azonban elmondható, hogy beszélhetünk bármilyen problémáról, de azon érdemes elgondolkodnunk, hogy fontos-e számunkra annyira a másik, a kapcsolatunk, hogy azt megoldjuk, dolgozzunk érte vagy hagyjuk, hogy a válság helyzetből tényleg válás helyzet legyen…

– Zsilvölgyi Rita –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.