Flow – Az áramlat-élmény

Csíkszentmihályi Mihály 1997-ben empirikus tényekkel alátámasztva adta ki a Flow – Az áramlat című könyvét.

Elmélete szerint a „flow” személyiségünk kiteljesedésének és képességeink fejlődésének egyik központi mozgatója.

Egy olyan működési állapot, melynek gyakoriságával képességeink differenciálódnak, személyiségünk gazdagodik, a saját magunk által teremtett boldogság és tudatosságunk komplexitása növekszik.

A modell egy olyan pszichikus állapotot ír le, ami a lelki működés leghatékonyabb módja. A tökéletes élmény pszichológiája alcím is erre utal, a cél felé haladó ember lelkének szárnyalásának is nevezhetjük, mely során az önkiteljesülés határtalansága mutatkozik meg. Az úton átélt élmény, amikor jól érezzük magunkat, amikor az adott tevékenységnek szenteljük magunkat teljes létünkkel.

A flow-modell szerint tehát az optimális élmény nem más, mint teljes bevonódásunk az aktuálisan zajló cselekvésbe. Csíkszentmihályi áramlat-elméletét a 60-as években kezdődő kreatív folyamatok tanulmányozása során szerzett tapasztalatok készítették elő.

Az autotelikus, azaz intrinzik módon motivált tevékenység kutatásával kezdődött az áramlat-kutatás. Önmagunkért végzett tevékenységről van szó, melynek végeredménye nem függ extrinzik (külső) megerősítőktől. Az ún. élvezetes tevékenységet és annak feltételeit vizsgálta. Az optimális élmény és mentális feltételei között nagy hasonlóság van.

Az áramlatélmény feltételei közé sorolja a következőket:

(1) éppen teljesíthető kihívás, 

(2) egyértelmű és elérhető célok, melynek folyamatában visszajelzéseket kap közvetlenül,

(3) ha ezek teljesülnek kialakulhat a helyzet szubjektív élménye, amikor halad előre szakaszonként a célja felé,

(4) mentális állapotára jellemző, hogy intenzíven figyel a feladatra,

(5) összeolvad a tevékenység a tudattal,

(6) az éntudatosság elhalványul,

(7) érzi a kontrollt a tevékenysége felett,

(8) módosul az időérzékelés is (gyorsabban múlik az idő),

(9) a feladat végzése már önmagában jutalmazó.

Dinamikus egyensúlyi állapotról beszélhetünk a tevékenyég végzése közben, ekkor a teljes kapacitását kihasználja az egyén.

Ha a feladat nehézsége, a kihívások nagyobbak, mint amit az egyén képességei alapján teljesíteni tudna, akkor szorongás lép fel, azonban ha a a képességek múlják felül a feladat állította kihívásokat, akkor unalom állhat be.

Sok tevékenységet vizsgáltak a flow-állapot átélése kapcsán, mely során kiderült, hogy a legtöbb jellemző megegyezik bennük, továbbá nem differenciál nem, kor, társadalmi csoport és kultúra szerint sem.

Egy dinamikus rendszer, melyről az áramlat-modell szól, a személy áll a középpontban, interakcióban a környezetével.

Emergens motivációról beszél Csíkszentmihályi, egy nyílt rendszerben, azaz egy adott pillanat eseményei az azt megelőző pillanat interakciós eseményeitől függenek. „Az élményt mindig a szubjektíven észlelt lehetőségek és cselekvési kapacitások határozzák meg” (Oláh, 2005). Ez a szubjektív élmény nem más, mint a tudat tartalma.

A modell a selfnek két részét különíti el: (1) tudatos folyamatok összessége, (2) az a rész, amikor a személy önmagára figyel, amikor az önmagáról szóló információ tudatossá válik. A tudat megadja a kontroll eszközét az egyénnek. A tudat tehát: „az előreprogramozott utasítások és az adaptív viselkedés közötti kapcsoló” (Csíkszentmihályi).

A tapasztalatot tulajdonképpen a figyelmi folyamatok alakítják Csíkszentmihályi szerint. Fontos, hogy a figyelem fókusza megmaradjon, ha az áramlat-állapotban szeretnénk maradni. A figyelem pillanatnyi rendszerezettségének függvénye az unalom is, amikor a kihívás kis mértékű, a képességekhez képest, ekkor a figyelem nem fókuszálódik, elkalandozik. Szorongás során a figyelem önmagunkra, hiányosságainkra összpontosul, tulajdonképpen ez az éntudatosság állapota az, ami miatt a kihívást képtelenek vagyunk elfogadni.

Az áramlat-élmény önjutalmazó, mely motiválja az egyént annak megismétlésére. Ez elindíthat egy fejlődési mechanizmust is, fejlődnek készségei, de ahhoz, hogy fenntartsa az áramlat-állapotot komlpexebb kihívások szükségesek, így fejlődik az egyén képessége.

A flow átélésére való képesség univerzálisnak tűnik, de átélésének gyakoriságában jelentős egyéni különbségek vannak. Csíkszentmihályi autotelikus személyiségnek nevezte azokat, akik gyakorta képesek flow-t átélni: „általánosságban sokkal inkább önmagukért végzi a dolgokat, semmint valamilyen későbbi, külső cél elérésének reményében” (Csíkszentmihályi). Néhány jellemzőjük: az élet dolgai iránti általános kiváncsiság, érdeklődés, kitartás, állhatatosság, énorientáltság alacsonyabb szintje, intrinzik motivációra való hajlam. Ezek a stratégiák alkalmasak a környezettel való megküzdésre.

– Gaál-Soproni Anita –

Forrás:

Csíkszentmihályi M. (1978). Attention and the holistic approach to behavior. In: Pope, K. S., Singer, J. L. (eds) The stream of consciousness, 335-358. Plenum, New York. (idézi: Oláh, 2005)

Csíkszentmihályi M. (1985). Emergent motivation and the evolution of the self. Advances in Motivation and Achievement, 4, 93-119. (idézi: Oláh, 2005)

Csíkszentmihályi M. (1997). A flow – az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémia Kiadó, Budapest.

Csíkszentmihályi M. (1998). És addig éltek, amíg meg nem haltak. Kulturtrade Kiadó, Budapest.

Oláh A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Trefort Kiadó, Budapest.

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük