A szexuális egészség összetevői

A szexuális egészségről

A szexuális egészség definiálása a kor előrehaladtával egyre bővült, egyre több komponens tartozott bele. Először is fontos kiemelni a WHO 1946-os egészség definícióját, mely oly módon szemléletváltásnak tekinthető, hogy itt már megjelent, hogy az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a szubjektív jóllét egy komponense is (1.).

A szexuális egészség definiálása azonban csak a mentális egészség meghatározása után (2.) történt meg. Az egészséges szexualitás első definícióját 1975-ben tette közzé a WHO, eszerint:

„a szexuális egészség a szexuális jóllét testi, érzelmi, intellektuális és szociális aspektusainak összessége, amelyek pozitívan gazdagítják a személyiséget, a kommunikációt és a szerelmi kapcsolatot”

(WHO, 1975; idézi:1.).

A definícióban a szexuális egészség három fő eleme jelenik meg:

(1) a szexualitás élvezete és kontroll alatt tartására irányuló képesség;

(2) az organikus rendellenességektől, betegségektől való mentesség, amelyek gátolják a reproduktív funkciókat; és

(3) a félelmektől, szégyentől, bűntudattól és egyéb pszichológiai tényezőktől való mentesség (Mace, Bannerman, Burton, 1974; idézi:1.).

A következő évtizedekben jelentősen formálódott a szexuális egészségről kialakult kép, így a 2001-es definíció a következőképpen hangzik:

“a szexuális egészség a szexualitással kapcsolatos testi, lelki és szocio-kulturális jóllét folyamatos élménye. A szexuális egészség a szexuális képességek szabad és felelősségteljes gyakorlásában nyilvánul meg, ami erősíti a harmonikus egyéni és szociális jóllétet, gazdagítja a személyes és társas életet. Tehát nem pusztán a funkciózavarok, betegségek és/vagy fogyatékosságok hiánya. A szexuális egészség megteremtése és védelme érdekében elengedhetetlen az emberek szexuális jogainak elismerése és biztosítása” (WHO, 2001, idézi: 3.).

Egy újabb szempontot hoz be a SIECUS (Sexuality Information and Educational Council of the United States)1995-ben közölt meghatározása a szexuális egészségről:

azt a képességünket említi, mellyel kifejlesztünk és fenntartunk interperszonális kapcsolatokat, illetve testünk megbecsülésének és értékeink tudatosításának fontosságára hívja fel a figyelmet (1.).

„Az egészséges szexualitás a szexuális kapcsolat egy olyan formája tehát, amely az érzelmek, gyengédség és barátság egy természetes tartományát jelenti. Amikor mindkét partner kölcsönösen és teljes mértékben jelen van. E közeli érzelmi kapcsolatban, élvezik az érzések spontán adását és kapását, valamint a szexuális élményt, s szerelmi viszonyuk hozzájárul az érzelmi jóllétükhöz és élettel való általános elégedettségükhöz”

(Firestone, Firestone és Joyce, 2008, idézi: 4.).

A szexuális egészség pszichológiai faktorai közé sorolhatjuk a következőket:

(1) a már kialakult attitűdjeinket a szexualitással kapcsolatban;

(2) a szexualitás mint a kapcsolatoktól nem független aktivitás, a teljes életünk része (öröm adásán és kapásán alapul);

(3) a partnerek szexuálisan tudatosak és informáltak, viszonylag elfojtásoktól mentesek, jórészt tisztában vannak az érzéseikkel és a szexuális válaszaikkal, ebből kifolyólag felszabadultan tudják élvezni a fizikai kontaktust, a szexuális izgalmat és szenvedélyt.

(4) mindkét fél aktívan vágyik a szexre, pozitív testképpel és hasonló attitűddel rendelkeznek önmaguk és egymás iránt, ami nagyrészt torzítás- és elfogultságmentes, a szexualitást az élet természetes részének tekintik, és tisztában vannak vele, hogy a szexualitásnak fontos szerepe van az életben, nem „mint a figyelem egy eltúlzott jelentőségű fókusza, de mint az emberi tapasztalatok szerves része” (Firestone, Firestone és Joyce, 2008, idézi: 4.)

 

Felhasznált irodalom:

  1. Edwards, W. M., Coleman, E. (2004). Defining sexual health: Descriptive overview. Archieves of Sexual Behavior, 33(3), 189-195.
  2. U.S. Department of Health and Human Services. (1999). Mental health: A report of the Surgeon General. Rockville.
  3. Szilágyi V. (é.n.). Szexuális funkciózavarok és kezelésük, E. J. Haeberle e-learning kurzusa alapján. URL: http://mek.niif.hu/03600/03615/html/#4
  4. Hevesi K. (2010). Szexuális egészség. Előadás, ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, 2010, Budapest.

– Gaál-Soproni Anita – 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.