5 nyertes stratégia a párkapcsolatban

„amikor a személyiségünk éretlen részei felszínre akarnak törni- akár sérült, eltiport részek, akár védekező dacos részek- lelki szemeinkkel képzeljük el, hogy ez a gyermeket az ölünkbe ültetjük, átkaroljuk, szeretgetjük…levesszük mancsait a kormányról” /Terrence Real/

 

Az előző részben (http://netterapia.hu/5-vesztes-strategia-parkapcsolatban/) említett vesztes stratégiák abban megegyeznek, hogy alkalmazásuk során úgy próbálunk kapcsolódni a partnerünkhöz, hogy róla egy szélsőségesen negatív kép él a fejünkben, s ennek következménye, hogy ismét elkezdődhet az ördögi kör.

Megoldások

Jó megoldás lehet a folyamat megszakítására az, ha időt kérünk a partnerünktől. Figyeljük magunkat, s ha érezzük, hogy   ismételten kezdődne a már ismert vesztes stratégiánk, szakítsuk meg a folyamatot. Akár 20 perc is sokat segíthet, utána higgadtabban tudunk kommunikálni.

 

Ezekben a helyzetekben nem csak magunkat védhetjük meg a veszekedéstől, csúnyát mondástól, hanem partnerünket is megóvjuk attól, hogy megbánthassuk őt. Ez a pszichés határok tiszteletben tartása és monitorozása.

Fontos tudnunk és figyelemmel kísérni magunkon is, hogy mikor, s mivel bánthatjuk meg a másikat. Nem csak a kiabálás és szidalmazás, ami határátlépésnek számít, hanem a megszégyenítés, kioktatás, a megállapodás megszegése, a hazudozás és a manipulálás is.

A kapcsolaterősítés nem jelent mást, mint hogy kerüljük az agressziót másokkal és magunkkal szemben egyaránt. Ne gondoljuk azonban, hogy minden esetben kezünkben van az irányítás. Vannak olyan pszichés betegségek, ahol szakember, pszichológus segítségét ajánlatos igénybe venni. Szenvedélybetegség és agresszió kezelési problémák esetén is érdemes külső segítségért nyúlni.

Az öt nyerő stratégia a következő

1. Panaszkodás helyett kérés:

Sokkal több együttműködést és kevesebb sértődést fogunk kapni partnerünktől, ha nem a múlt elszalasztott vagy elrontott cselekedetit vágjuk a fejéhez, hanem a jövőre irányulunk és megfogalmazzuk, milyen cselekedetnek örülnénk, mit szeretnénk kérni tőle. Kérjünk, ne kritizáljunk!

2. Szeretetteljes, megértő kommunikáció:

A diszharmóniából a harmóniához a helyreállítás az, ami utat mutat. Nagyot lendíthet az együttműködésen, ha a következőképpen próbáljuk megfogalmazni gondolatainkat:
1. Mit láttunk, vagy hallottunk 2. Mit gondoltunk erről 3. Mit éreztünk közben 4. Mit szeretnénk
Mennyire más, hogy ha azt mondjuk: „Elegem van belőled, hogy ennyit dolgozol, és későn érsz haza!” vagy „Amikor későn érsz haza, mindig azt gondolom, hogy a munka sokkal fontosabb neked, s ilyenkor azt érzem, hogy nem szeretsz eléggé. Jó lenne, ha több időt töltenénk együtt.”

3. Nagyvonalú reakciók:

Próbáljunk meg időt adni párunknak, hallgassuk végig figyelmesen. Tisztázzuk a társunk igényeit! Próbáljunk meg minél többet teljesíteni a kéréseiből!

4. Egymás megerősítése:

Hihetetlen mértékű energiákat tud felszabadítani, ha érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a párkapcsolat építésében. Ha valamely kérésünket döcögősebben sikerülne teljesíteni, megkérdezhetjük, hogy mi miben tudnánk neki segíteni. Együtt építsük a kapcsolatot!

5. Megbecsülés:

A pozitív visszajelzésekkel nem kell csínján bánni. Ahogy a szorongás, úgy a szeretet is önmagát gerjesztő folyamat. Szakítsunk időt magunkra és egymásra és próbáljunk meg örülni az adott pillanatnak, közösen!

 

Forrás:

Terrence Real: Házasság vagy szövetség?, Park Kiadó, 2007

– Pethő Anikó –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.